Olykor
Horváth Emma 2004.07.31. 23:30
.......olykor........
Olykor kevés egy emberélet, hogy mindent megtanulj. Olykor sok egy pillanat is, hogy mindezt megértsd. Olykor semmi sem számít, csak az, hogy itt legyél. Olykor minden számít, hogy elérjed a célt. Olykor kicsiny vagy, mint egy porszem, semmi, levegő. Olykor hatalmasan nagy, mint tűz, határtalan éltető erő. Olykor kevés az, mi csak egy, minden kell, s a végtelen. Olykor pedig sok az, mi minden, csak csend kell, az az egy.
Néha körül nézel, s mindent látsz, s minden tetszik neked. Néha elfordulsz, hogy semmit se láss, mert minden idegen. Néha örülsz, hogy itt lehetsz és élvezed. Néha bánt, miért nem lehetsz ott, ahol nem létezel te sem. Néha azért könnyezel, mert nem érheted el. Néha azért sírsz, mert elérted, és az öröm könnyei ezek. Néha félsz, meddig tarthat az, mi itt a létezés. Néha megérted, nem számít egyszer-egyszer, meddig élsz.
Olykor tudod, hatalmas vagy és végtelen. Olykor kérdezed, miért is élek és miért létezhetem. Olykor hiszed, tudod mindez miért van így, s ez így van jól. Olykor kételkedsz, valóban tudod, s mi ebben a jó. Olykor fáradt vagy, miért is űzöd s hajszolod magad. Olykor sietsz, mert tudod, hogy számtalan tennivalód akad. Olykor oly sok az, mi vagy, s lehetsz. Olykor semmi az, mi lehetnél, vagy éppen most vagy.
S a végén rájössz, minden, mindenben, mindig így van jól. Hidd, hogy egy, csak egy a végtelen, a változatlanul változó. Tudd, hogy mindig mindenben, mindenképpen ebben létezel. Még akkor is, ha változatlanul, olykor - olykor másban is hiszel.
|