Nem tudom ki hogy van vele, de nekem hiányzik a „természetes rend”. Az a rend, amit még zsenge gyermekkoromban tapasztalhattam meg. Közeleg a december, hamarosan itt a karácsony, és hiányzik a tél. Bár elvétve akad egy-két télies nap, hó is esett már, de nincs benne rend, rendszer. Csak úgy találomra esik, hol itt, hol ott. Néha még ott is ahol azelőtt sohasem. Azt mondják a felmelegedés okozza ezt a rendszertelenséget. Ami igaz is lehet, de nekem akkor is hiányzik a rend! A négy évszak rendje. Mert valahogyan biztonságban éreztem magam. Tudtam, ha leesik a hó, pihen a természet. Ha pedig megjön a kikelet, csiripelhetnek a madarak, kibújhatnak a hajtások, felébredhet a táj. Valahogy az én alvásom is nyugodtabb volt és sokkal frissebben, kipihentebben ébredhettem reggelente. Rendszerben éltünk a természettel. Alig vártuk a nyarat, az igazit, ami nem olyan szélsőségesen vad fokokat produkált. Ö volt a nevetés, a kikapcsolódás, az önfeledt szórakozás. Az őszi napok beköszöntével pedig eljött az ideje a betakarításnak, a tanulásnak. A megérdemelt gyümölcsök szüretelésének, a feladatok elvégzésének. Valahogyan az ember lelke is rendben volt. Tudta semmi sem maradhat el. Nem kellett aggódnia, tudta a rendet. Ma pedig egyik nap nyár, másik nap tél, a harmadikat meg kitudja. Bár mostanában bejönnek az előre jelzések, működnek a műszerek, fel is lehet rá készülni, DE azt érzi az ember, hogy nincsenek helyén a dolgok. Sem a természetben, sem a fejekben, sem a lelkünkben. Kicsit zaklatottak vagyunk. Hamar felmegy a pumpa, gyorsan kieresztjük a gőzt. Nincs időnként se nappalunk, se éjszakánk. Türelmetlenek, kimerültek vagyunk, és vágyódunk a rend után. S megpihenni vágyunk. Az otthon melegére gondolunk, a hosszú téli estékre, amikor kint szakadt a hó, bent ropogott a tűz, az asztal köré ültek gyerekek, felnőttek, és egymásra figyelve, egymásnak szentelve szeretetüket, kártyáztak, játszottak, énekeltek, olvastak. Kikapcsolódtak, feltöltődtek, energiát gyűjtöttek a többi évszakokra. Ma szinte mindig hiányzik otthonról valaki. Vagy üzleti út, vagy távoli munkahely. Vagy már korán szétválasztotta egymást a meg nem értés, az ingerültség, a kimerültség, a türelmetlenség az egymás iránti szeretet hiánya.

Nekem hiányzik a rend, az egymásból születendő rend hiánya. Előveszem a könyveket, melyekben ott lapulnak a csodák. Például éppen a négy évszakról, Máraitól. Vagy említhetném füleinknek Vivaldi: Négy évszak-át: TÉL

…...........hogy készülhessünk a tavaszra várva, a reményekkel teli új életre, a kikelet örömére. De előtte tegyük rendbe a legnagyobb csodát, lelkünket, az ünnepekbe ágyazott pihenéssel, a meleg szobában szeretteinkkel, s ha lesz ereje, és segít nekünk a természet, kint a hóban, a szabadban, osszuk meg örömünket földanyával, lelkünket is tisztító szeretetével, a rend, a rendszerben forgó természeti erők erejével.