Hogyan �s milyem m�don kommunik�lunk egym�ssal, k�rnyezet�nkkel �s mindazzal a hat�ssal, amely minduntalan k�r�l vesz, �s �lland�an vibr�l k�r�l�tt�nk?

Mit �s hogyan fogunk fel, hogyan oldjuk meg mindazt a re�nk z�dul� inform�ci�t, mely minden percben hat�ssal van r�nk?

Milyen m�don vessz�k figyelembe k�rnyezet�nk jelz�seit, a k�r�l�tt�nk l�v� term�szet figyelmeztet� v�ltoz�sait?

Mi az, amit �rt�kel�nk �nmagunkb�l, �nmagunk k�rnyezet�b�l?

Mit fogunk fel azokb�l a jelz�sekb�l, melyek mind ott vibr�lnak a sz�munkra ismeretlen f�ld�n k�v�li k�rnyezetben?

Mi az ember c�lja ezen a f�ldgoly�n, mi a l�t�nek c�lja �s eszk�ze?

Hov� fejlesztj�k emberi val�s�gunkat, ha mindent �gy kezel�nk, mintha kifogyhatatlan, m�ly, kincsekkel teli mindens�g�nk�rt, vil�gunk�rt, nek�nk, magunknak semmilyen felel�ss�g�nk nem volna?

Hogyan k�pzelj�k el azokat a kapcsolatokat, amelyek rajtunk k�v�li, sz�munkra ismeretlen vil�goknak a megismer�s�hez vinne egyre k�zelebb?

Mennyi, de mennyi k�rd�s, amire oly kev�s id�t ford�tunk! S tal�n nem is ez volna a legnagyobb baj. Ink�bb az, hogy mi, nemhogy m�s sz�munkra ismeretlen l�tez�snek megismer�s�re t�rekedn�nk, de �nmagunk �s embert�rsaink ismeret�re, sz�kebb k�rnyezet�nkre sem vagyunk igaz�n nyitottak. Oly �nz�en, �s oly k�ny�rtelen�l csak az sz�m�t, amit mi saj�t magunk elk�pzel�seinek megval�s�t�s�ra ford�tunk

Az elk�pzel�seink pedig mindig olyan dolgoknak a megval�s�t�sa, amelyek azokat a megold�sokat t�kr�zik, amik nem val�di �rt�keknek a saj�toss�ga, hanem csak azoknak a dolgoknak a t�kre, melyek h�tk�znapjaink apr�-csepr� gondjai.

Mire is gondolok, szegezhetn�k nekem a k�rd�st. Val�ban mi is az a nem val�di �rt�k? M�g miel�tt ezt m�lyebben kifejten�nk kicsit id�zz�nk el az �rt�kn�l, az �rt�krendn�l.

Mi az �rt�k �nmag�ban? Kinek mit juttat esz�be ez a fogalom?

�n �gy gondolom, ah�ny ember, annyif�le �rt�k. Hiszen minden ember �nmag�ban vagyis a maga val�s emberi mivolt�ban, k�l�n-k�l�n egy-egy �rt�ket k�pvisel. Hogyan, milyen m�don, milyen kinyilatkoztat�ssal �s milyen �rt�krenddel?

Nos, azt hiszem, a l�nyeg valahol ebben rejlik. Vagyis azon t�l, hogy minden ember egy-egy �rt�k, van egy sokkal, de sokkal bonyolultabb k�rd�s, amit �gy nevezhet�nk meg, hogy az egyes ember saj�t maga �ltal fel�ll�tott �s k�pviselt �rt�krendje.

De mi is ez az �rt�krend? Minden ember �rt�krendje att�l f�gg, hogy sz�m�ra mi az, ami a legfontosabb, mi az, amit mag��v� tett, �s mi az, amit k�pviselni k�v�n, �s mi az a c�l, melyet mag��v� k�v�n tenni ezek ut�n. Mit val�s�t meg, amit �gy nevez, �letc�l. Hogyan, milyen eszk�z�k ig�nybev�tel�vel �ri el c�lj�t, mit teremt meg mindabb�l, ami minden �l�l�nynek, minden adott megjelen�si form�nak, lehet�s�gk�nt felk�n�lt inform�ci�.

�sszefoglalva teh�t, az �rt�k, mint fogalom �nmag�ban, egy �sszetett inform�ci�, mely egyr�szt adott, mint megjelen�si forma, p�ld�ul emberi szervezet, m�sr�szt egy �lland� mozg�sban vibr�l� inform�ci� d�mping, ami mindenkor adott �s �ltalunk kiv�laszthat�, hogy b�v�teni, alkalmazni �s fejleszteni tudjuk azt. Ennyit tal�n az emberi �rt�krendr�l.

De, ugye mindenki sz�m�ra nyilv�nval�nak k�ne lenni, annak a felismer�snek is, mely szerint nemcsak emberi �rt�kek �s �rt�krendek vannak jelen a nagy mindens�gben, hanem mindenegyes megjelen�si form�nak k�l�n-k�l�n meg van a maga egyedi, �n�ll� �rt�ke �s �rt�krendje is, mely szorosan kapcsol�dik minden egyes megjelen�si form�hoz, vagyis �rt�khez �s �rt�krendhez. A kapcsolat �s annak fenntart�sa az, ami �jabb l�tez�si form�t �rt�ket �s �rt�krendet teremt az�ltal, hogy hogyan �rt�kelj�k mindazt, amik vagyunk, amit mi magunk k�pvisel�nk, s mindazt ami rajtunk k�v�l, de vel�nk egy�tt hozza l�tre azt. Ez az amit, ha �gy tetszik val�s �rt�ket fel k�ne fognunk �s alkalmaznunk.

De vajon az ember ezt teszi-e? Neh�z elhinni, amikor nap mint nap tal�lkozik a gondolkod� ember azokkal az inform�ci�kkal, melyek arr�l sz�lnak �s sz�molnak be, hogy mennyire k�ptelen az ember, az emberis�g �nmaga �rt�kel�s�re, az �nmaga �ltal eddig m�r l�tre hozott �rt�krendj�nek alkalmaz�s�ra. Mire gondolok? Gondolok a puszt�t�sra, melyet megtesz�nk nap mint nap �letter�nk �s embert�rsaink ellen. A h�bor�kra, melyeket ugyancsak �rt�kek �s �rt�krendek �rdek�ben folytatnak egyes emberek, vagy egyes embercsoportok. Saj�t, �nz� egy�ni �rdekeiknek, �rt�krendjeinknek a megtart�sa �rdek�ben. Gondolok arra a m�rhetetlen�l nagy �s visszaford�thatatlan puszt�t�sra, amit a term�szet ellen tesz az ember, szint�n a fent eml�tett �rdekek �s �rt�krendek el�r�s�nek �rdek�ben. Vajon felfogjuk-e ennek a k�vetkezm�nyeit, tudjuk-e val�j�ban mit is tesz�nk? Hogy mi az ami e m�g�tt �rtend�? Nos, nehezen tudom elhinni, hogy ne lenne olyan ember a f�ld�n, aki nem tapasztalja meg nap mint nap azt az egyszer� t�nyt, mely �lland� folyamatk�nt ott vonul v�gig a vil�gunk minden egyes pontj�n. F�ld�nk kincseinek kizs�km�nyol�s�ra gondolok, melyeket m�lyr�l hozunk fel, megbontva ezzel a term�szet �s a f�ld evol�ci�j�nak �tem�t. Tal�n t�l gyorsan, tal�n t�l meggondolatlanul, tal�n megint csak a saj�t emberi �rt�krend�nk szerint. Vajon meddig fokozhat� ez? Meddig lesz sz�munkra el�rhet� ezeknek a kincseknek a kisaj�t�t�sa. Meddig gondolkodhatunk �gy, hogy minden, ami saj�t egy�ni kis boldogul�sunk �rdek�ben v�gz�nk, nem marad megtorl�s n�lk�l. Vajon a term�szeti kincsek mikor ny�jtj�k be a sz�ml�t, mely elker�lhetetlen �s egyszer kem�nyen meg kell fizetn�nk az �r�t. Ez csak egy mindabb�l, amit naponta �tgondolatlanul, szinte rutinosan v�gz�nk �s szennyezz�k, kizs�km�nyoljuk k�rnyezet�nk szinte minden ter�leten. Adottnak �s kimer�thetetlennek k�pzelj�k el f�ld�nk kincseit. Term�szetesnek hat, hogy van k�r�l�tt�nk v�z, leveg�, napf�ny �s �sv�nyi kincsekkel teli talaj. Az, hogy ezeknek a kincseknek, a term�szeti �ltal teremtett jelens�geknek, egyens�lya, hat�s mechanizmusa milyen egym�sra n�zve, �s milyen  az emberis�g sz�m�ra, mell�kes szempontnak sz�m�t.

De vajon mit tesz majd az ember, ha elfogy a v�z, vagy oly m�rt�kben szennyezi azt, hogy m�s form�v�, m�s anyagg� v�lik. Mit tesz az ember, ha az oxig�n pajzsunk �tengedi a nap �get� sugar�t, �s vesz�lyess� teszi f�ld�nk l�gk�r�t. Ha kipusztulnak a n�v�nyek a megv�ltozott felt�telek miatt. Mit tesz az ember ha k�rnyezete egyens�lya felborul, az � felel�tlens�ge miatt? Vajon mennyire veszi komolyan az emberis�g azokat a csapd�kat, melyeket �nmaga sz�m�ra, �nmag�nak �ll�t fel. kit fog hib�ztatni �s ki az akin sz�mon k�ri? Vagy �nmaga ellen fordul �s v�dolja �n�n mag�t? Vajon megold�s lesz-e ez akkor m�r? Hol az a pont, ahol nagyon, nagyon �szn�l k�ne lenn�nk? Mikor �bred�nk m�r fel, �s mikor kezdj�k el mindazt az �rt�ket felismerni �s becs�lni, ami sz�munkra is megadatott. B�r eljutn�nk m�r ahhoz a gondolkod�si form�hoz. Ahol egym�st �s k�rnyezet�nket is m�lt�k�ppen �rt�keln�nk. Nem �nz�ssel �s puszt�t�ssal, egy�nileg k�v�nn�nk el�bbre l�pni, hanem egym�s �rdekeit is figyelembe v�ve �s k�rnyezet�nket is tisztelve, v�dve v�gre azzal a c�llal induln�nk tov�bb, mely val�ban az emberis�g felemelked�s�t, magasabb szint� �rt�k�t t�kr�zhetn�.

Vajon hov� tart az ember, ha nem el�re, a magasabb szint� emberi �rt�kek fel�? Vajon mi lesz a f�ld�nkkel, ha t�nkre tessz�k? Vajon megismerj�k-e mindazt a csod�t, ami azon t�l l�tezik, amit az emberis�g csak sejt�seiben, egy-egy gyenge pillanat�ban felismer?  Vajon k�pes-e az ember arra a m�rhetetlen�l nagy toleranci�ra ami a t�voli galaxisokban rejlik, �s megk�veteli a m�s �letform�k �letter�nek ismeret�t? Vajon m�lt�-e r� az ember? Vagy erre is csak az�rt t�rekszik, hogy alantas eszk�zeiv� tegye? Vajon ha m�dunkban �llna megtudni esetleges m�s f�ld�n k�v�li  l�tez�sek v�lem�ny�t az emberis�g viselked�s�r�l, milyen elb�r�l�s al� esn�nk? Egy�ltal�n k�v�ncsiak vagyunk mi a m�ss�gra? Hisz saj�t emberi form�nkn�l sem igaz�n tudjuk kezelni a m�ss�got, a m�ss�g elfogad�s�t. Akkor meg mit v�runk el att�l a tapasztalatt�l, amit m�s, sz�munkra ismeretlen civiliz�ci�k k�pviselhetnek. Vajon meg�rten�nk-e az � szempontjaikat? T�reksz�nk-e igaz�n arra, hogy meg�rts�k �s esetleg �tvegy�k egy n�lunkn�l civiliz�ltabb �letforma tapasztalat�t? Hisz�nk-e annyira �nmagunkban, hogy k�pesek vagyunk �nmagunkon felemelkedni, mely n�lk�l nem megy a m�ss�ggal val� kommunik�ci�. Meg�rtj�k-e mindazt, amit l�t�nk eddig el�rt szintje dikt�l? Hissz�k-e a szebb j�v�t vagy csak �lmodozunk r�la? Elismerj�k-e hib�inkat, melyeket oly sokszor, �s oly felel�tlen�l elv�tj�k? S ha k�pesek vagyunk bel�tni t�ved�s�nk, vajon hogyan hozzuk helyre mindazt ami k�vetelm�nyk�nt ott lapul a m�lyben? Mit tesz�nk, ha jelen dolgaink�rt a j�v�nk s�jt le r�nk? Egy�ltal�n tervezz�k-e a j�v�t? Vagy ink�bb csak a jelennek �l�nk? Hol a v�lasz �s ki az aki megadja? Mit rem�lsz a m�t�l �s hol a m�ltad gy�m�lcse? Hov� ember, merre az �t? Mi a hited �s mit k�v�nsz j�v�dnek? Egy szebb, egy boldogabb, egy �rtelmesebb, egy kiegyens�lyozottabb j�v�t! Tal�n meg k�ne gondolni mit is tesz�nk? A szebb, a boldogabb, az �rtelmesebb �s kiegyens�lyozottabb j�v�t vajon az emberis�g eg�sz�re �rtj�k, vagy csak egy�ni boldogul�sunkra gondolunk? Megtudjuk-e val�s�tani mindazt, amit az emberis�gnek, mint egys�gnek ismerete k�vetel? Vajon betudjuk-e illeszteni �nmagunkat mindabba, ami k�r�lveszi f�ld�nket? Felfogjuk-e, hogy f�ld�nk �s az emberis�g is r�sze valaminek, aminek ugyan�gy meg van a maga t�rv�nye, �rt�ke �s �rt�krendje! M�k�dik, ak�r jelen vagyunk, ak�r nem! Ha nem alkalmazkodunk k�ls� k�rnyezet�nk t�rv�nyeinek megismer�s�hez, m�k�d�si mechanizmus�hoz, elvesz�tj�k l�t�nk c�lj�t, c�lj�nak �rtelm�t! S ha mindaz amit mi saj�t t�k�rk�nt kivet�t�nk, az �sszess�g�ben nem az, amit m�s �rt�krendek betudnak illeszteni saj�t �rt�keikbe, elvesz�thetj�k mindazt, amit eddig el�rt�nk. Ez�rt kellene �sszefognunk, ez�rt kellene tisztelni mindazt az �letform�t, amit k�zvetlen�l sz�k kis k�rnyezet�nk k�pvisel. S ez�rt kellene �nmagunkat olyan ir�nyba k�pezni �s fejleszteni, amely alkalmass� tenn� a f�ld minden �l� �s �lettelen k�rnyezet�t annak a t�rv�nyszer�s�gnek, ami biztos�tan� a j�v�nket �s a fejl�d�s�nket. Ha nem abban l�tn�nk er�nket, hogy amit megismer�nk hat�s �s ellenhat�sk�nt, azt mindj�rt a puszt�t�snak szolg�lat�ba �ll�tjuk. Mire is gondolok?

Az emberis�g felismerte a maghasad�s mechanizmus�t, �s mi volt az els� dolga? Bevetette saj�t maga ellen �s k�zvetlen k�rnyezete megsemmis�t�s�nek tev�kenys�g�be! �jabb �s �jabb robbant�sokat v�gez k�s�rletez�s c�m�n, t�nkre t�ve mindent ami l�t�t, �lhet�s�t biztos�tja. �s m�g nem is besz�lt�nk azokr�l az anyagokr�l, melyeket k�l�nb�z� ar�nyban �s mennyis�gben vegyi fegyverk�nt vet be az ember szinte �szrev�tlen�l. Nap mint nap j�nnek a h�rek, hol itt, hol ott, de vajon meddig? �s mi ennek az �rtelme? Hov� ember, merre az �t? Vajon mi ez, emberi butas�g, ostobas�g, �nz�s vagy tudatilag a legm�lyebb s�t�ts�g? Mi az mit az ember cselekszik? Hogyan k�pzelhetj�k azt, hogy mindez�rt nem vagyunk felel�sek?  Hogyan gondolhatjuk azt, hogy azok a sz�munkra m�g el nem fogadott magasabb l�tez�si form�k elt�rik nek�nk kisded j�t�kainkat? K�l�n�sk�ppen akkor, ha mindazzal az � l�tez�s�ket, l�tez�si szintj�ket is vesz�lyeztetj�k! Miben b�zunk mi emberek? Tal�n mind azt a tud�st �s �letform�t, amit eddig el�rt�nk, m�sk�nt �s j�l is hasznos�thatn�nk. Tal�n van m�s, amire felismer�seinket hasznosan kamatoztathatn�nk. Tal�n tudnunk k�ne �lni, j�l �s hasznosan, mindazzal a tud�ssal, amit megszerezt�nk. Tal�n, tal�n mindent m�sk�ppen k�ne l�tnunk. Tal�n el�sz�r is l�tnunk k�ne. �nmagunk, k�rnyezet�nk �s mindazt, amit m�g nem ismer�nk. Tal�n fel k�ne adni az �nz�st, a gy�l�lk�d�st, a meg nem �rt�st, a s�t�ts�get, hogy helyette bet�lts�k a f�nyt, a meg�rt�st, a szeretetet �s az odaad�st. Tal�n m�s lenne az �let�nk, tal�n �r�lhetn�nk mindennek, ami k�r�l vesz �s megt�lt mindent �lettel �s szeretettel. Tal�n k�nnyebben kapn�nk seg�ts�get. Tal�n k�nnyebben �rthetn�nk meg t�voli galaxisokat. Tal�n minden val�ra v�lna, mi ott lapul lelk�nk rejtet zugaiban. Tal�n becs�ln�nk �nmagunk. Tal�n minden sokkal, de sokkal egyszer�bben, sokkal biztons�gosabban, sokkal, de sokkal �rthet�bben ny�lhatna meg az emberis�g el�tt. Tal�n felemelkedhetn�nk egy magasabb �rtelmi szintre, tal�n megl�thatn�nk a szebb j�v�t! Tal�n, tal�n egyszer minden ember eljut a felismer�shez �s megteszi azt, ami�rt ember lett! 

Szeged, 1995. 09.08.