 
Dsida Jenő:
Édesanyám
Védelmet nyújt hű szíve, karja,
Jósága hibám eltakarja.
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít
Hittel lelkemben oltárt épít.
Ha betegség támadja testem,
imádkozva virraszt mellettem.
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
Megfeledkezve önmagáról.
Figyelmeztet és tanít jóra,
Szent Igére Krisztusi szóra,
Nem fárad el javamat tenni,
Boldogságom, üdvöm keresni.
Édesanyám, szeretlek téged,
Hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
Minden jóságod meghálálnom.
Az Úr áldjon, vezessen, védjen,
Hogy semmi baj, soha ne érjen
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
A menyben is legyünk majd együtt.
 
József Attila:
Mama
Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő -
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.
 
Légy áldott Anyám
Én Anyám, ki vagy a mennyekben,
Áldassék a te szereteted és türelmed
Egész rövidke múló életemben.
Tekints le rám fénylő csillagként, áldón,
Bocsájtsd meg nekem hibáim,
És ne tekints le rám okkal, soha vádlón.
Igyekszem hozzád méltón élni itt lenn a földön,
Támaszt nyújtani másoknak,
Hogy neved, gyermeked által is tündököljön.
Légy áldott Anyám, s minden nő általad,
Ki szíve alatt valaha életet hordozott,
Édesanyák, mind-mind isten szent ege alatt.
M. Laurens
|
Anyácskámhoz
Itt állok tétován, fájón,
nem lelem a szavakat,
csak érzek, fájót, nagyokat!
Még nincs rá szó, hiányod mit okoz,
Még nincs rá méltó köszönet,
mit elmondhatok Neked.
Anyám! Az én Anyám!
Tündérkertből való szépséges Liliom!
Anyám, Anyám, Édesanyám,
Ki pillangóként itt hagyott.
Angyalarca a távolból
képpé festi önmagát,
könnyem csordul, imám jajdul:
Szeretlek Anyám!
Illatodat hordozza még bensőm
minden ízében.
Ott pihensz az öröklétben,
a Szeretet kiskertjében,
mosolyoddal kápráztatod,
énekeddel elbódítod,
Téged őrző Angyalod.
Édes Drága Jó Anyácskám,
Előtted letérdelek,
Szeretetfám minden ágán
egy madárka énekel,
szárnytollukon kis nefelejcs,
Neked viszik, csak Neked!
Szívem csordul, lelkem jajdul,
hogy köszöntlek Édes Lelkem,
Én Anyácskám?
Nem lehet!
Mert nincs rá szó, mi elmondhatná,
mit is jelentesz nekem.
Nem mondhatok többet addig,
míg szebb szavakra nem lelek,
csak tán ennyit:
Mindig itt vagy énbennem,
míg szívemből ki nem hal,
a hála és a Szeretet. |
|
|
Kozma Zsuzsanna |
|
Virágok közt
Anyák napja ünnepén már nem köszönthetlek,
Nincs rá mód megmondani, mennyire szeretlek.
Bennem élő régi film - őrzöm a lelkemben, -
Pereg, s máris ott vagyok virágoskertedben.
Újra látom meseszép tengernyi virágát,
Velük együtt neveltél, mint emberpalántát.
Minden évszak virága otthonra lelt Nálad,
Készítettél számára puha virágágyat.
Tavaszhírnök hóvirág új tavaszt kiáltott,
A zöld páfrány tövében ibolya virágzott.
Babarózsa varázsolt rózsaszín világot,
Aranyeső hullajtott virágeső záport.
Jácint, nárcisz üdített csábos illatával,
Szellő pajkosan játszott a labdarózsával.
Nefelejcs virágözön tükre fenn az égen,
Piros, sárga tulipán hajlongott serényen.
Lila, fehér orgonák májust köszöntöttek,
Édesanyám csokrába ünnepelni jöttek.
Jázminbokor illata messze szállt a széllel,
Gyöngyvirágot bújtatott mélyen az ölében.
Ház előtt a viola sűrű sorban állott,
Ontotta a mézédes krémszínű virágot.
Pünkösd napján tündökölt a pünkösdi rózsa,
Bólogató nagy feje rádőlt a karóra.
Rózsabimbó kifeslett a szép rózsafából,
Bokorrózsa elalélt finom illatától.
Óh, mennyei liliom, hófehér virágod
Büszkén állt, és hirdetett szűzi tisztaságot.
Járda mellett tűzpiros Salvia sor nyílott,
Napsütötte kelyhébe méhecskéket hívott.
Kivont karddal díszelgő színes kardvirágok
Szőnyegeként virultak a kukacvirágok.
Csillagvirág átölelt kerekes kútkávát,
Az estike őrizte a tündérkert álmát.
Piros muskátli szirma tortám díszítette,
Őszirózsa színpompa már az őszt jelezte.
Aranyszirmú krizantém sátort vert a kertben,
Emlékezni vágyott ki a temetőkertbe.
December volt, s pincében virultak a kálák,
Egész évi munkádat télen is hálálták.
A sor végén állok én, megtört virágszálad,
Kibe virág szereteted régen beplántáltad.
Ez a sok árva virág vágyik mind utánad,
Anyák napján ott lesznek a sírodon, Nálad. |
|
|
Juhászné Bérces Anikó |
Móra Ferenc: Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
József Attila : Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte, mindíg keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
last visitor
Hungary
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
