El�sz�r s�rsz.
Azut�n �tkoz�dsz.
Azt�n im�dkozol.
Azt�n megfesz�ted
K�r�mszakadtig marad�k-er�d.
Akarsz, egetostroml� akarattal -
S a lehetetlens�g konok fal�n
Z�zod v�resre kopony�d.
Azut�n elal�lsz.
S ha �jra eszm�lsz, mindent �jra kezdesz.
Utolj�ra is tompa k�bulattal,
Sz�talanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhi�ba:
A b�n, a betegs�g, a nyomor�s�g,
A mindennapi sz�rny� sz�rkes�g
T�ml�c�b�l nincsen, nincsen menekv�s!

S akkor - mag�t�l - megny�lik az �g,
Mely nem t�rult ki �tokra, im�ra,
Er�, akarat, k�ts�gbees�s,
B�nb�nat - hasztalanul ostromolt�k.
Akkor megny�lik mag�t�l az �g,
S egy pici csillag s�t�l szembe v�led,
S olyan k�zel j�n, sz�pen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor - mag�t�l - sz�nik a vihar,
Akkor - mag�t�l - minden elcsitul,
Akkor - mag�t�l - �led a rem�ny.
�lomf�idnak minden arany�g�n
Csak �gy mag�t�l - friss gy�m�lcs terem.

Ez a mag�t�l: ez a Kegyelem.

Az �n b�kess�gem

Ha elj�nne a Csoda k�nny� sz�rnyon,
S sz�vembe egyszer az a b�ke sz�llna,
Amelyre sz�rny� szomj�s�ggal v�gyom: -
El�bb elz�rn�m a l�da fi�ba.
T�n�dve rajta, hogy ez hogy esett,
Tr�noln�k vele a vil�g felett.
Nagy-�vatosan k�r�ltapogatn�m:
Hogy h�t igaz�n, igaz�n nem �lom?
Nem riasztja el els� mozdul�som?

De azt�n v�gigvinn�m a vil�gon:
Testv�r, testv�rem, rokonom, bar�tom,
Itt, itt a b�ke, itt van aranyt�lon!
Itt, itt van mindennek a megold�sa,
Sz�nj�n sz�vetek sz�netlen s�r�sa!

�s elrendezn�k mindent olyan sz�pen:
Nem volna sokkal szebb az �dv�ss�gben.

1925