Andrist már nagyon-nagyon régóta ismerem! Mindig vidám, élettel teli, humoros embernek tartom. Célokat, olykor nagy célokat tűz ki maga elé, amit végre is hajt; mindig. Kitartó és állja a szavát. Nagyon lehet benne bízni. Rengeteg energiája van, amiből mindig tud adni lelkesítő szavaival. Empatikus. Emberi. Olyan, akinek jó a közelében lenni.

Ezért is gondoltam, hogy megosztom ezt mindenkivel. Az neki sem árt, ha minél többen megismerik, megszeretik! Úgy, ahogyan ez velem is megtörtént.

Nemrégen találtam meg a blogját, amit ajánlok mindenki figyelmébe sok-sok szeretettel.

Itt, többek között arról is mesél, ami nemrégen történt meg vele. A nagy útról kerékpárral, és hitvallásairól, önmagáról és a világról, ahogyan Ő tapasztalja meg, s ahogyan mesél az élet nagy dolgairól.

Üdv Neked Hű Barát!

Nekem is visszaadott egy kis lelkesedést, vállalkozási kedvet, no meg, egy kicsit önmagából is, a hit erejét!

Köszönöm Andris!

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

 Mostan színes tintákról álmodom.

  Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
  e tintával írnék egy kisleánynak,
  egy kisleánynak, akit szeretek.
  Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
  s egy kacskaringós, kedves madarat.
  És akarok még sok másszínű tintát,
  bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
  és kellene még sok száz és ezer,
  és kellene még aztán millió:
  tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
  szemérmetes, szerelmes, rikitó,
  és kellene szomorú-viola
  és téglabarna és kék is, de halvány,
  akár a színes kapuablak árnya
  augusztusi délkor a kapualján.

  És akarok még égő-pirosat,
  vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
  és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
  Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
  arany-imát írnék az én anyámnak,
  arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
  És el nem unnám, egyre-egyre írnék
  egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
  Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

  Kiszínezném vele az életem.

                               (1910)