Új kortárs írók, költők sorozatom egyik tagja:

 

Balázs László

 

 

Egy levél az email-eim között, egy kedves ajánlat, nézd meg és olvasd el Őt!

 

Ennyivel indult, s már olvashattam is a verseket, melyeket úgy szeretek! Aztán pedig elvarázsoltak a sorok, s bűvöletükbe kerültem. A gondolatok tiszták, őszinték, igazak, azok, melyeket csak Ő önthetett ilyen sorokba. Elgondolkodtatott, geofizikus, az ELTE-n tanít; mindent tud a földről és égről is, s meg tudja ismertetni a megismerhetetlent, a lélek magasságai és mélységei között.

 

Csak reménykedem, hogy egyszer majd, mint barátommal foghatok vele kezet!

 

Köszönöm a verseket, az ismeretséget, s hogy itt lehetnek a versei közül, azok, melyek lelkemhez lettek nagyon közeliek.

 

 

Szeretettel ajánlom írásait mindenkinek!

http://www.balazslaszlo.iweb.hu/

 

                                                 

 

s az égen

 

 

 

Elvétetett

 

Te tényleg hiszed,

Hogy hited próbája,

Két elvesztett élet?

 

Ha igazán hiszel,

Kérjed vissza őket!

 

Sír mellett állsz némán.

Ez kevés lesz!

Kérj inkább úgy,

Mint ki nem veszíthet.

Kérd minden pillanatban,

Mikor kis szíve még dobban.

És kérj hangosabban,

Mint a gyermeküvöltés.

 

S ha ez még mind kevés,

Kitől kérsz, még mindig hallgat.

Kérd keményebben,

Kérj úgy,

Hogy kérésed Istent teremtsen.

 

(2008. június 1.)

 

 

Hazudnék csak...

 

Ne hallja a néma gyermek

Kit múló nyár a küszöbön

Felejtett

S kit egyedül nevelgetek.

Így hasonlítani sem merem

Sem kimondani

Milyen fontos nekem,

Túl sokat rombolt már

Ez a szerelem.

Mégis Téged kereslek

Úgy, mintha hűség lenne

Megszeghetetlen:

S csak hazudna kezem

Ha utánad mást ölel

Más bőrén siklana ujjam

Hűvös érintésével,

Vagy becézne eltévedve

Egy idegen hajtincset

Csak hazudna és emlékezne

S mit mondanék másnak,

Már hazuggá váltak

A megmaradt szavak

Mint a magam-nyugtató

"Így kellett lennie."

Meg az "Így lesz ez jó"

Mint a mosoly is megfeszülve.

S tán azért, hogy ne bántsalak

Hazudtam magamnak,

Mikor megtettem,

Mikor kezed elengedte

Hazug kezem.

 

(2008. július 19.)

 

 

 

Kagylóhéjak

 

A partra hajszolt

Fehér sörényű hullám

Sóhajként hal el

 

Hullám-szántáson

Illó csillogás terem

Minden reggelre

 

Ülni a parton

Veled, a meg nem történt

Csodaszép emlék

 

Hófehér házak,

Poros olajfák titkon

Esőre várnak

 

Parton elhagyott

Szentély rom áll üresen

Mint a kagylóhéj

 

Feledett isten

Csigaházba költözött

Porló romokból

 

Hűvösen fogad

A tenger imbolygó zöld

Márványtermében

 

Sós illatú szél

Rohanja be a partot

Nyugtot keresve

 

Hold fakó képe

Magány bélyegeként ég

Az éji vízen

 

Perchordó hullám

Hordja átkozott terhét

Partra borítva

 

Hullámmorajban

Halk sóhajod visszhangzik

A végtelenből

 

Emléket eszik

S lábnyomokat a partra -

Futó hullám

 

Aljzatlakóként

Irigyen nézem a gyors

Felhő hajókat

 

Tenger ringatta

Majd tenger törte össze

Kagyló lelkemet

 

(2008. augusztus 1.)

 

 

Ahogy azt kell

 

Lobbanó lángból

Születni szállni

Szállni az égre

Éjbe font füstben

Szárnyalni szépen

Szemben a széllel

Hullni harmatba

Hullani hóba

Tűz mellett fázni

Fényleni dalban

S ha dúdol az este…

Kihunyni halkan.

 

2009. március 6.

 

 

Köszönettel köszöntelek