vagyok!

Itt pedig azt olvashatod, amit magamról gondolok.

Ø      Ki vagyok én?

Ø      Miből vagyok?

Ø      Mivé leszek?

Ø      Hogyan kell védenem magam?

Ø      Mit kell megtanulnom önmagamról?

Ø      Mi az ami fontos nekem?

Ø      Ha megtudom, mit kell vele tennem?

Ø      Ha ismerem a végső célt, tudom, hogy hogyan érjem el, ismerem a módszereket, mi a következő lépés, hogyan érem el és mit kell tennem érte?

Válasz:

Ø      Ki vagyok én?

Emberi lénynek vallom magam, itt és most. Fizikai testtel és szellemi erővel felruházva. Fizikai valóm sejtjeim milliárdjaiból összeálló, különböző halmazállapotú anyagból áll. Egyik függ a másiktól, egymáshoz szorosan kapcsolódnak, funkcionálnak, fizikai megjelenésem létrehozói, működtetői, ennek a létformának megjelenítői. Egyik a másik nélkül más létformát alkotna, tehát törvényei vannak. Ezeknek a törvényeknek védelmével, megóvásával, táplálásával tudom tartani emberi formám. Mindaddig fenn tarthatom, míg egyensúlyban tudom tartani és megtudom védeni a reám ható, állandóan körülvevő külső hatásokkal szemben.

Fizikai valóm nem létezhet szellemi erőm nélkül. Szellemi erőm pedig nincs fizikai tapasztalás nélkül. Szellemi erőm egy tág és bonyolult fogalom. Szellemem egy örök mozgásban rejlő erő, mely része a hatalmas mindenségnek, ami körül vesz és állandóan változik.

A mindenség egy a semmivel. A mozgás a fontos, mely hat és ellen hat. Létezik, van. Formákat hoz létre és semmisít meg. erő, mely hatalmas és végtelen. Osztódik és egyesül. Állandó és változó. Mindig új és ismeretlen. Új formákkal és új hatásokkal hat és ellen hat. Vagyis egy velem csak végtelen. Éppen ezért, ha már fizikai testem nem tudom egyensúlyban tartani, eggyé válok a végtelen mindenséggel, a tág semmivel és az örök mozgással. Átalakulok egy más létformává, ami merőben új, mint az eddig ismert. Új formát keresek, új feladatokkal, új célokkal, hogy újra fizikai megjelenéssel mozgásba hozhassam önmagam. Létezni akarok újra és újra. Hol, mikor milyen formában? Ezt szellemi erőm, vagyis a megszerzett tapasztalat és szint fogja meghatározni számomra és az az egyszerű felismerés, hogy ezt hogyan tudom a legmegfelelőbben a törvények szerint használni. Ez a fontos, ezt kell minél magasabb szinten, minél több tapasztalás útján tovább tágítanom. Ez a feladatom! Ez a fontos nekem! S ha már tudom, akkor azt is tudom, hogy mit kell tennem. Osztódni, tanulni, tapasztalni, egyesülni, hogy táguljon a minden és a semmi. Hogy örök mozgás legyen a létezés!

Ø      Hol vagyok én?

Ø      Hová születtem?

Ø      Miért pont ide?

Ø      Milyen környezetben élek?

Ø      Min kell változtatnom?

Ø      Mit kell tudnom?

Ø      Hogyan tartsak kapcsolatot a többi környezettel?

Ø      Mi a fontos a kapcsolattartásban?

Ø      Hogyan őrizzem meg az egyensúlyt?

Ø      Mi a feladatom ezen a szinten?

Válasz:

Ø      Hol vagyok én?

Miért pont embernek születtem? Hiszen lehetnék levegő, víz, gáz, kő, gyémánt, vas, vagy valamilyen növény. De lehetnék akármilyen állat is, hisz minden ugyanúgy jelen van a mindenségben és mindennek megvan a létformája, feladata, funkciója. Jelen van, hat és ellen hat. Létezik, de csak valamilyen szintig. Meghatározott a hatás és ellen hatás törvényszerűsége. Csak ettől eddig és csak így és ilyen formában, ilyen módon. Ha a törvényszerűségének határait átlépi, más formát hoz létre. Minden formának meg van a maga törvényszerűsége, mozgási határa. A kő, a gyémánt, a vas, az anyag sűrű létformájának megnyilvánulása, szilárd megjelenésű, belső mozgással rendelkező anyag, amely kisugárzása és ütközési határai folytán hat. A levegő, a gáz, a víz, a hő már egymással kölcsönhatásra képes, vagyis más törvényszerűségek szerint tud hatni egymásra.. így képesek új formát, új létezési síkot létrehozni. A növények kapcsok e két sík között, hiszen kötődnek a szilárd talajhoz és a benne rejlő anyagot önmaguk fenntartására hasznosítják, ugyanakkor a levegőn keresztül is ugyanezt teszik, vagyis hidat alkotnak e két létezési forma között. Éppen ezért nagyon fontos tudnivalókat hordoznak. Többet tudnak azoknál, akiket összekötnek.

S jönnek az állatok, melyeknek a lét megnyilvánulási formáik összesítik az összes eddigi tapasztalatot és hasznosítják, mozgásba hozzák azt. A tudati létforma az ember és az emberszerű alakzat, forma, anyagi megjelenés feladata. Tudnia kell az eddig magával hozott tapasztalatokat alkalmazni. Ezen a szinten uralnia kell környezetét, tudnia kell hogyan, honnan jött és hová tart. Növelnie kell képességeit. Hidat kell alkotnia a különböző létformák között, tudnia kell a hidakat összekötni. Egyensúlyt kell teremtenie. Ennek a törvénynek, törvényszerűségnek kell megfelelnie. Amennyiben e létezési formának és tudásnak egyensúlyát felborítja, vagyis valahol visszaél a törvényszerűséggel, hibát alkot, mely elkezd működni és visszahatásában pusztítást okozva egy alacsonyabb létformába taszítva elsősorban a hiba elkövetőjét. Vigyáznia kell tudásának megőrzésére, és ugyanakkor tágítania kell azt. Csak így tudja az állandó mozgást, létezést biztosítani és egyensúlyban tartani azt. Meg kell felelnie e szinten minden reá háruló követelménynek, hogy felismerje az eredetet, annak létformáját, azt hogy milyen utat tett meg idáig, és hogyan tud újra és újra az eredettől elszakadni és visszacsatolódni  

Ø      Mi az eredet?

Ø      Honnan jutottam el idáig?

Ø      Milyen feladatokat oldottam meg eddig?

Ø      Milyen feladatok várnak még rám?

Válasz:

Ø      Honnan jöttem?

Mi is az eredet? Számomra a mindent és a semmit jelenti. A minden az, amit a különböző létformák létrehoztak és a semmi az, amiben a mindenség jelen van. Hiszen ha a semmiből felismerünk valamit, létrehozzuk a mindenség egy kicsiny darabját. Tőlünk függ, hogy mikor, milyen körülmények közt, mit hozunk létre. Önmagunkat neveljük és önmagunk számára fejlesztjük tapasztalati szintünket. A tapasztalást valamilyen fizikailag is megfogható, anyagi megjelenésben tudjuk egyértelművé tenni, vagyis a hatás és ellen hatás eredménye csak így jöhet létre. A hatás és ellen hatás eredménye végtelen. Hogy miért? Azért mert bármilyen hatás, bármilyen ellen hatást válthat ki, aminek hatására megint valamilyen hatás jön létre. És ez így meg y tovább a végtelenségig. Ugye azt mondjuk, az eredet az minden a semmiből, tehát valahol, valamilyen szinten létrehozok egy hatást, ami a mindenségnek egy kicsiny része, akkor abban a hatásban a mindennek egy kicsiny részét alkalmazom. Ha ezt felismerem, akkor az eddigi felismeréseim és annak hatás ellen hatás megtapasztalása után, birtoklom a mindenség általam felismert részét. A célom az, hogy mindig, minél többet tudjak felismerni és megtapasztalni, és azt úgy alkalmazni, ahogyan azt kell a különböző szinteken. Ha felismerem, hogy hol vagyok, ki vagyok én, akkor tudnom kell, hogy milyen utat tettem meg eddig. Ember vagyok fizikai testtel és szellemi erővel. Vagyis eljutottam az anyagi megjelenítésnek ahhoz a formájához, ahol a sejtek milliárdjait vagyok képes működtetni, mégpedig úgy, hogy közben védemm ápolom és táplálom azokat. A szellemi erőm ezen a szinten már magával hozta az összes eddigi tapasztalatot, vagyis a fizikai megjelenésnek különböző szintű tapasztalatát. Ha úgy tetszik az egysejtűtől a milliárdsejtűig! Tudva azt, hogy milyen környezetben, milyen törvényszerűségeket kell alkalmaznom.  Ha ez így van, akkor az emberi szint is tovább fejleszthető, tovább léphető. Az emberi szinten túl létező ismeretekhez szükségem van a nyitottságra, alkalmazkodásra, figyelemre, fegyelemre, tanulásra. Az hogy egy sejtet osztani tudtam milliárddal, nem jelenti azt, hogy a milliárd nem osztható tovább. Vagyis az általam birtokolt milliárd sejt egyenként és külön-külön is, valamilyen létformát képes megjeleníteni, s ezt valamilyen szinten. Ezeket a létformákat, és hatás ellen hatás mechanizmusokat, vagyis a mozgást vagyok képes uralni és egyensúlyban tartani, azzal hogy minderről tudok is,. birtoklom az öntudatságom. Ha a milliárd sejtet saját útjára bocsátom, a mozgás és egymásra hatás egyensúlyát felborítom, akkor minden egyes sejt tovább lépve fejlődik az általam megélt tapasztalatok magjával, ha úgy tetszik kicsiny részével, amiben ott rejlik az egység s az egész tudata. Ha tovább gondolom mindezt, akkor ez lehet a mechanikája a tágulásnak, vagyis sejtjeim visszatérnek a semmihez, hogy a mindent birtokolva újra teremtsék azt.

Ø      Hová tartok?

Ø      Hová kell eljutnom?

Ø      Minek a kapcsán tudok eljutni a célomig?

Ø      Mit és hogyan érek el?

Válasz:

Ø      Hová tartok?

Az emberi létformám működtetésének mechanizmusa ismert, hiszen élek, létezem,

percről percre hatok és ellen hatok! Gondolkodom, tehát szellemi erőmben is vagyok! Érdekel a múlt, az hogy mit értem el, de jobban izgat a jövő. Mi lesz, mi az ami még rám vár? Mi történik, ha meghalok? Vagyis mi a halál mechanizmusa? Mi szűnik meg? mi jön létre? Hová tartok?

             Ha sejtjeim milliárdjait már nem tudom egyensúlyban tartani, mert egy rossz döntéssel, vagy egy rossz külső hatásnak eredményeként nem tudom azt tovább védeni, megszűnök fizikai megnyilvánulásomban. Feloszlok, vagyis osztódom! Létem fizikai burkát átadom más létformák táplálékának, hogy az ő létezésük, annak formája tovább élhessen. Szellemi erőm pedig eggyé válik a semmivel és elindul a minden felé az általam megélt tapasztalatok ismeretével, hogy eggyé tegye azt a mindennek tudásával. Az út itt is hosszú és veszélyekkel teli. Csak a magammal vitt tapasztalat menthet meg és védhet utam során. Ha nem vagyok tisztában fizikai halálommal, annak osztódásával vagy sajnálom azt átadni, akkor annak tudata leköt és nem enged szabadon. Olyan létezési szint ez, ami nem teszi lehetővé sem a fizikai életet, sem pedig a célt, hogy újra, több tudásnak a birtokában, új fizikai megjelenéssel  újjá születhessünk, új tapasztalásokat szerezhessünk. Tehát rajtunk múlik a felismerés vagyis a fizikai formában tett tapasztalás és annak helyes ismerete segíthet bennünket abban, hogy utunk sima és veszélytelen legyen. Ebből következik, hogy mindenszinten a visszafelé úton is, jól kell tudnunk alkalmazni az átszállások pontjait. Kell a tudás, az ismeret, a hatás ellen hatás alkalmazása. Bíznunk kell önmagunkban, a megtett útban és a magunkkal vitt tapasztalatok helyességében. Világosságot kell gyújtanunk önmagunk számára a tudás megszerzésével, hogy felismerjük azokat akik velünk tartanak. Legyen bátorságunk önmagunkat próbára tenni, hogy mások is próbálkozhassanak. Fogadjuk el a semmit, hogy a mindent birtokolhassuk. Legyünk nyitottak mindenre, hogy előttünk is nyitottá váljon minden, segítsünk más létformáknak, hogy ők is segíthessenek. Ha fizikai valómban az önmagam védelmén kívül, védem a másikat és ezzel segítem a környezetem egyensúlyát fenntartani, akkor megszerzem azt a tudást és tapasztalatot, amely fizikai testem hiánya nélkül is segít nekem egy más létformát egy más dimenziót, mint létezést megszereznem. A segítség abban nyilvánul meg, hogy az általam megszerzett tapasztalatot áttudjam adni a másságnak, hogy ő is alkalmazni tudja ezt. S ha ezért cserébe semmit sem várok el, akkor a mindennek tudását kapom cserébe. Hogy miért, mert a minden a semmiben létezik, abban osztódik és egyesül, mindig és mindenhol. Az én szintemtől függ, hogy az adott formában, helyzetben, az adott térben, mit ismerek fel. része vagyok az osztódásnak és az egyesülésnek, minden pillanatban, minden helyen és minden időben. Hiszen a minden és a semmi végtelen, adott és megfoghatatlan egység. Mozgás ás váltás az egyikből a másikba. Tehát mindenkor létezem, hol a mindenben, hol a semmiben.                                                                               

Ø      Mi a feladatom?

Ø      Mit teljesítettem eddig?

Ø      Mi a megoldatlan feladat még?

Ø      Milyen módon tudom azt elérni?

Válasz:

Ø      Mi a feladatom?

Tudom, hogy az eddig megtett úton, már képes vagyok a létezésemet igazolni, hogy az élet legkisebb részecskéjét az egysejtűt osztani tudom a milliárddal. Tudom, hogy az eddig megtett út, hosszú tapasztalások eredménye. Annak a megtett útnak számomra a létezésem a bizonyosság, mert itt vagyok. Vagyis az általam tett felismerés, melyet a semmiből kiválasztva jól tudok hasznosítani. Ugye tudom, hogy a semmiben ott rejtőzik minden, s ha jól választok a felismeréssel akkor tovább juthatok a minden megtapasztalásával, mivel azt is tudom, hogy a minden a semmiben rejlő örök mozgás végtelen változása. Úgy azt is tudom, hogy minden pillanatban jól kell tudnom felismerni és a felismerést jól kell tudnom alkalmazni. Ha felismerem, hogy milyen környezetben, milyen döntést kell hoznom és azt kivel szemben, akkor a tapasztalás pozitív előjelű lesz, feltéve ha én magam is pozitív nyitottsággal tükrözöm önmagam kifejezését:S ha a körülöttem való pillanatnyi körülmény negatív, és ezt képes vagyok felismerni, akkor tudnom kell azt pozitívvá változtatnom. Vagyis a hatásnak olyan erős kisugárzásúnak kell lenni, hogy a negatív hatást átfordítsa pozitív értékűvé, .vagy meg kell találnom egy egyensúlyt a kétpólusú hatás kioldására.  Létezésünk minden pillanatában és formájában ezt tesszük, ezzel biztosítva az örök mozgást, amit minden pillanatban tágítunk is egyben. A legfontosabb, hogy számomra éppen akkor, az adott körülmények között szükségszerű-e. Ha nem tudom hasznosítani nincs szükségem rá. Ha viszont szükségszerű a fejlődésem növelésére, akkor át kell tudnom azt venni, mégpedig úgy, hogy ezzel ne csak önmagam, hanem a másik életforma fejlődését is biztosítsam. Ennek birtoklása, tudata és alkalmazása egy a mindenségnek a tudatával mely a különböző létformák létjogosultsága, tapasztalatának összessége és alkalmazása. Innen indulunk és ide érkezünk ez az állandóság az örök változásban.

Ø      Hogyan érhetem el a célom?

Ø      Mi a legközelebbi cél?

Ø      Hogyan oldhatom meg?

Ø      Hány cél és hány megoldás van még hátra?

Ø      Mi a végső cél?

Válasz:

Ø      Hogyan érhetem el a célom?

Először is fel kell ismernem, hogy az eddig megélt létformák közül hol tartok. Az

emberi, az emberszerű létformát birtoklom. Fizikailag és gondolatilag egyaránt. Fizikai testem ismeretei könnyebbek, hiszen hozott törvények szerint alkalmazom. Gondolatilag, vagyis szellemi erőm megjelenésének meghatározása már sokkal nehezebb és bonyolultabb kérdés. Hol tartok? Azt hiszem, hogy nagyon az elején ennek a tapasztalási szintnek, hiszen épp, hogy csak felismertem, hogy gondolkodni tudok! Alkalmazom is a beszéd útján a hangszalagjaim rezegtetésével. De zárt körülmények között. Még nem tartok ott, hogy alkalmazni tudjam azt a létformát, azt a gondolati szintet, mely szerint létezik egy olyan kommunikációs csatorna is , ahol gondolataim szabadsága korlátok nélkül, fizikai megnyilvánulás nélkül is eljut a címzetthez, vagyis azokhoz, akik szavak nélkül, gondolati úton is teljességgel megértik a másik gondolatát. Érzelmeket, gondolatokat, pusztán elengedve eljuttatják a befogadó félhez azáltal, hogy amire gondolnak, amit tiszta szívből és őszintén akarnak, azt megvalósíthatják azzal, hogy rágondolva elengedik, és azt átveszi a másik.  Még van mit tanulnom ebben a létformában, ebben a gondolkodási formában, ebben a kommunikációs megértésben. De jó úton haladok, hiszen már elébe tudok menni azoknak az eseményeknek, amik segítségemre vannak azáltal, hogy problémáim, nem megértet dolgaim megoldódnak azáltal, hogy van egy nyitott kis terület, ahol olyan egyénektől és olyan megnyilvánulásoktól kapok segítséget, akiket személyiségükben, fizikális mivoltukban nem ismerek, de akik gondolatilag jelen vannak s  ezáltal, megértésemet biztosítják.  Hatodik érzék, mondják sokan. Lehet, de az ember belső , befelé fordulásának ismeretében, belső útjának követésében annak pontosításában ráébred, határtalanságára. Ennek megtapasztalása biztosítja azt, hogy felismerjem, elfogadni tudjam fejlődésem fizikális és tudati szintjét.

Ø      Ha elértem a célom, mit kell tovább lépnem?

Válasz:

            Tudom, hogy emberi alakban, formában fizikailag jelen vagyok a semmiben, ami a mindenséget foglalja magába. Tudom, hogy fizikai valóm működésképtelen szellemi erőm nélkül. Szellemi erőm, az eddig elért tapasztalatokból alakult ki, amit most is feladatom tovább növelni, fejleszteni, tágítani a fizikai tapasztalások útján. Illetve tudom, hogy feladatom továbbá a megszerzett tapasztalatok továbbítása a mindenség felé. Mindaddig, míg utam során olyan hibát, vagy döntést nem hozok, mely önmagam eddig megszerzett tapasztalati energiáit nem veszélyezteti felismerve a leghatékonyabb lépéseket a kitűzött cél felé, biztosítom önmagam számára az út ilyen formában történő létezését és annak törvényszerűségét. Tudom, hogy végső célom a mindenben való tapasztalás és annak számomra legmegfelelőbb kiválasztása. Mindig új és mindig újabb létezési formát és annak megtapasztalását kívánom létezési célként elérni. Önmagam kifejezése csak ezen módoknak felismerésével és megtapasztalásával lehetséges. Tudnom kell hatni és ellen hatni, illetve annak következményeit felismerve alkalmazni önön fejlődésemet. Ismernem kell az örök körforgást a semmiben a minden elérésének érdekében. Tudnom kell elfogadni más létformák hatás és ellen hatás mechanizmusát és annak felismerését. Alkalmaznom kell önmagam számára a megtapasztalás élményét, annak minél pontosabb tudását, ismeretét, hogy mindenkor, minden formában része lehessek a mindenségnek. Segítenem kell más létformáknak önmaguk kifejezését, de nem értékelhetem túl önmagam tapasztalatát. Tudnom, ismernem kell a létezés mechanizmusát az örök mozgásban. Tudnom kell alkalmazni a kollektív tudatot önmagamban és önmagam helyzetének felismerésében. Védenem kell a felismerést és annak helyes alkalmazását. A létezés mechanizmusa osztódás, tapasztalás, felismerés, ennek alkalmazása a tudat szintjén és újra osztódás, hogy minden osztódás újabb tapasztalást, felismerést és annak alkalmazását hozza a mindenség számára örökkön örökké.

Butterflies at crazyprofile.com