T�th Anna:T�lap�

Erd� sz�l�n �ll egy kunyh�,
ez�st�sen csillog�,
�regb�csi lakik benne,
�gy h�vj�k, hogy T�lap�.

S�r�g-forog reggel �ta,
v�rj�k m�r a gyerekek,
zs�kj�ban van aj�nd�ka,
sz�v�ben a szeretet.

Alkonyatkor csilingelve
�tnak indul sz�nk�j�n
ablakokban kiscip�csk�k
t�nd�k�lnek, b�rhol j�r.

Hogyha alszol, s aj�nd�kot
visz neked a T�lap�,
betakar, ha �gyacsk�dr�l

�n kitiszt�tottam �s kitettem!!!

We�res S�ndor

Sz�ncseng�

�jj m�lyb�l felcseng�
Csinglingling sz�ncseng�
Sz�ncseng� csinglingling
T�l �bl�n halkan ring

F�ldobban k�t nagy l�
Kopp kopp kopp nyolc patk�
Nyolc patk�, kopp kopp kopp
Cs�ndzs�b�l hangot lop

Sz�tm�l� hangerd�
Csinglingling sz�ncseng�
Sz�ncseng� csinglingling
T�l �bl�n t�vol ring

A legszebb aj�nd�k, egy gyermek csillog� szeme!

Legyen ma minden gyermek szeme az,

�s legyenek �jra gyemekek a feln�ttek! 

T�lap� itt van,
H� a sub�ja,
J�g a cipõje,
Leng a szak�lla,
Zs�k, zs�k, teli zs�k,
Piros alma, arany�g.

K�t szarvas h�zta
Sz�n rep�tette,
G�mb�lyû zs�kj�t
Sz�z fele vitte.
Zs�k, zs�k, teli zs�k,
Piros alma, arany�g

(gyermekdal)

Grimm:

AZ ERDEI H�ZIK�

Rengeteg nagy erdõ sz�l�n �lt kis kunyh�j�ban a fav�g� a feles�g�vel meg a h�rom l�ny�val.

Egy reggel, mikor munk�ba indult, azt mondta a feles�g�nek:

- Eg�sz napra odamaradok, k�l�nben nem tudok v�gezni a sok dologgal. Az eb�demet majd k�ldd ut�nam a legnagyobb l�nyunkkal. Hogy el ne t�vedjen viszek magammal egy zacsk� k�lest �s elsz�rom az �ton.

Mikor a nap delelõre �rt, a legnagyobbik l�ny elindult az erdõbe az eb�ddel. De hamarosan elt�vedt, nem tal�lta az utat mert a verebek, rig�k, cink�k �s pintyek akkorra m�r r�gen f�lcsipegett�k a k�lest, amit az �desapja elhintett. Csak �gy tal�lomra ment tov�bb, mindig beljebb �s beljebb, m�g a nap le nem sz�llt, s meg nem j�tt az �jszaka.

A f�k lombja ny�gni kezdett, a s�t�tben baglyok huhogtak, s a bokrok mintha panaszosan s�hajtoztak volna. A l�nyt elfogta a f�lelem; meg�llt, s azon t�prengett, hov� b�jj�k, merre menek�lj�n.

Akkor valami f�nyess�g csillant meg a t�volban a f�k k�zt.

"Ott emberek laknak, majd csak adnak sz�ll�st �jszak�ra" - gondolta a l�ny, �s elindult a vil�goss�g fel�. Nemsok�ra egy h�zhoz �rt, annak az ablaka vil�g�tott.

Megz�rgette a kiskaput. Egy nyers hang ki�ltott ki:

- Ker�lj beljebb!

A l�ny f�lment a s�t�t fal�pcsõn, �s bekopogtatott az ajt�n.

- Csak tess�k! - hallatszott ism�t ugyanaz a hang.

Benyitott. Odabent egy deres haj�, v�ns�ges v�n ember �lt az asztaln�l. Arc�t kez�be temette, feh�r szak�lla a f�ldet verte A kemencepadk�n pedig h�rom �llat pihent: egy ty�k, egy kakas meg egy tarka teh�n.

A l�ny elpanaszolta, hogyan j�rt �s �jjeli sz�ll�st k�rt.

A v�nember figyelemmel v�gighallgatta, azt�n a kemence fel� fordult.

Ty�kocsk�m,
kakask�m,
�s te, tarka teh�nke:
mit sz�ltok a besz�dre?

Az �llatok azt mondt�k r�, hogy:

- Dukk!

S ez nyilv�n azt jelentette, hogy "mi ugyan nem b�njuk", mert az �reg azt mondta:

- Van itt eles�g bõs�ggel, bus�san. Eredj a tûzhelyhez; fõzz nek�nk vacsor�t.

Kint a konyh�n a l�ny tal�lt-mindent, ami kellett. J� vacsor�t k�sz�tett, de az �llatokra nem gondolt. F�ltette a t�lat az asztalra, le�lt az õsz �regember mell�, �s addig evett m�g j�l nem lakott.

Mikor j�llakott, azt mondta:

- F�radt vagyok, lefek�dn�k, j�t aludn�k. Hol tal�lok �gyat?

Erre az �llatok elkezdt�k a padk�n:

Ett�l, itt�l, j�llakt�l;
nek�nk bezzeg nem adt�l!
Most azt�n magad l�ssad,
hogyan t�lt�d �jszak�dat!

Az �reg pedig azt felelte neki:

- Eredj fel a l�pcsõn, ott a kamr�ban tal�lsz k�t �gyat, vesd meg õket sz�pen, h�zz tiszta lepedõt, �n is megyek mindj�rt lefek�dni.

A l�ny f�lment, sietve meg�gyazott, �s t�st�nt lefek�dt, meg sem v�rta az �reget. Az nemsok�ra f�lcammogott a szob�ba, k�r�lj�rtatta benne a l�mp�ja f�ny�t, r�vil�g�tott a l�nyra is, de az meg sem mozdult, aludt, mint a bunda. Az �regember megcs�v�lta a fej�t, azt�n kinyitott egy csap�ajt�t, �s les�llyesztette a l�nyt a pinc�be.

K�sõ este hazat�rt a fav�g�, mondja a feles�g�nek:

- Hallod-e, asszony, igaz�n nem sz�p tõled, hogy eg�sz nap �hezni hagyt�l!

- M�r hogy hagytalak volna! Kik�ldtem �n idej�ben az eb�dedet, de az a haszontalan l�ny vagy elt�vedt, vagy elcsavargott, No, majd holnap kifaggatom, ha hazavetõdik!

M�snap a fav�g� megint hajnal elõtt kelt.

- Megint sok a munk�m, megint nem �rek r� hazaj�nni eb�dre; k�ldd ki ut�nam az ennival�t a k�z�psõ l�nyunkkal - mondta. - Hogy �gy ne j�rjon, mint a n�nje, viszek magammal egy zacsk� lencs�t, s elsz�rom az �ton; a lencse nagyobb, mint a k�les, azt jobban megl�tja, nem fog elt�vedni.

D�lben a k�z�psõ l�ny is elindult h�t az eb�ddel. Hanem a lencs�nek nyoma sem volt m�r; mind egy szemig f�lcsipegett�k az erdei madarak . A l�ny ide-oda bolyongott az erdõben, �s est�re õ is oda�rt a kis h�zhoz. Bez�rgetett, enni k�rt, sz�ll�st k�rt, ak�rcsak tegnap a n�nje.

A feh�r szak�llas �reg megint csak az �llatait�l k�rt tan�csot:

Ty�kocsk�m,
kakask�m,
�s te, tarka teh�nke:
mit sz�ltok a besz�dre?

Az �llatok ez�ttal is csak mondtak, hogy:

- Dukk!

�s minden �gy t�rt�nt, mint tegnap. A l�ny j� vacsor�t fõz�tt, el is k�lt�tte az �reggel, de az �llatokra �gyet sem vetett. Vacsora ut�n �s�tott egy nagyot, �s az �gya felõl k�rdezõsk�d�tt.

Az �llatok pedig r�kezdt�k:

Ett�l, itt�l, j�llakt�l;
nek�nk bezzeg nem adt�l!
Most azt�n magad l�ssad,
hogyan t�lt�d �jszak�dat!

A l�ny f�lment a kamr�ba, megvetette az �gyat, lefek�dt �s elaludt. Az �reg ut�na ballagott, most is megcs�v�lta a fej�t, azt�n Ies�llyesztette a pinc�be.

Harmadnap hajnalban azt mondta a fav�g� a feles�g�nek:

- Ha megj�nne is k�zben a m�sik k�t l�nyunk, az�rt csak a legkisebbikkel k�ldd ut�nam az eb�det. Az mindig j� �s engedelmes gyerek volt, most is az igaz �ton fog maradni, nem k�dorog el, mint a k�t n�nje!

- Azt akarod, hogy a legkedvesebb gyermekemet is elvesz�tsem? - sop�nkodott az asszony.

- Sose agg�dj�l - nyugtatta meg az ura. - Okos, eszes kisl�ny az, nem fog elt�vedni. Azt�n meg ma egy zacsk� bors�t viszek magammal, azt hintem el. A bors� nagyobb, mint lencse, annak nyom�n biztosan eltal�l hozz�m.

D�lben a l�nyka karj�ra vette a kos�rk�t, elk�sz�nt az �desanyj�t�l, �s elindult. Hanem akkorra a bors� m�r r�ges-r�gen a vadgalambok begy�ben volt! A l�nyka nem tudta, merre menjen, hova t�rjen. Egyre azon em�sztõd�tt, mennyire �hezik szeg�ny �desapja, �s mennyire agg�dik majd az �desanyja, ha nem �r haza idej�ben. Re� is r�s�t�tedett, õ is megpillantotta az erdei h�z ablak�ban a vil�goss�got, õ is bekopogtatott; �s megk�rdezte sz�pen, kaphatna-e sz�ll�st �jszak�ra.

Az �reg az �llataihoz fordult:

Ty�kocsk�m,
kakask�m,
�s te, tarka teh�nke:
mit sz�ltok a besz�dre?

Azok azt sz�lt�k, hogy:

- Dukk!

A l�nyka odament a kemencepadk�hoz, megsimogatta a ty�kocsk�t, v�gigcir�gatta a kakask�t, a teh�nk�nek megvakarta a k�t szarva k�zt a fej�t.

Az �reg kik�ldte a konyh�ba, hogy k�sz�tsen vacsor�t. A l�ny megfõzte az �telt, f�lt�lalta az �regnek az asztalra, de maga nem �lt le.

- H�t te nem eszel? - k�rdezte az �reg.

- Hogyne - felelte a l�ny -, �n j�llakjam, ezek a szeg�ny j�sz�gok meg semmit se kapjanak? Van odakint eles�g bõs�ggel, bus�san, elõbb ell�tom õket!

Hozott egy szakajt� �rp�t, azt kisz�rta a ty�kocsk�nak meg a kakask�nak; azt�n a teh�nk�nek is hozott egy �l illatos sz�n�t.

- Egyetek, kedves j�sz�gok - mondta -, azt�n ha megszomjaztatok, igyatok is!

Azzal el�b�k tett egy v�d�r friss vizet. A ty�kocska meg a kakaska felr�ppent a v�d�r sz�l�re, belem�rtotta a csõr�t a v�zbe, azt�n magasba tartotta a fejecsk�j�t, m�r ahogyan a madarak szokt�k, ha isznak. J�kor�t h�zott a tarka szõrû teh�nke is.

Mikor az �llatok j�llaktak, a l�nyka is asztalhoz �lt, �s megette, amit az �reg hagyott neki. A ty�kocska meg a kakaska a sz�rnya al� dugta a fej�t, �s a teh�nke is elaludt.

- Nem t�rhetn�nk mi is nyugov�ra? - k�rdezte a l�nyka.

Az �reg az �llatokhoz fordult:

Ty�kocsk�m,
kakask�m,
�s te, tarka teh�nke:
mit sz�ltok a besz�dre?

- Dukk! - felelt�k az �llatok.

Vel�nk ett�l, vel�nk itt�l,
mindny�junkat j�l tartott�l:
�lmodj sz�pet min�lunk;
j� �jszak�t k�v�nunk!

A l�nyka felment a kamr�ba, felr�zta a p�rn�kat, felh�zta �s megvetette az �gyakat, azt�n le�lt a sz�kre, �s v�rta az �regembert. Az csakhamar be is l�pett, s lefek�dt az egyik �gyba; hossz� feh�r szak�lla le�rt a l�b�ig. A l�nyka a m�sik �gyba fek�dt �s elaludt.

B�kess�gben pihent �jf�lig; hanem akkor olyan nyugtalans�g lett a h�zban, hogy f�l�bredt. A sarokb�l zirreg�s-zurrog�s hallatszott, az ajt� kiv�g�dott, �s nekicsap�dott a falnak, a l�pcsõ d�b�rg�tt, mintha leszakadna, �s v�g�l olyan robaj t�madt, mintha az eg�sz tetõ leomoln�k.

A l�nyka elõsz�r megijedt, de mert semmi baj nem �rte, �s a h�z is elcsendesedett, csakhamar �jra �lomba mer�lt.

Hajnalban, ahogy a nap f�lkelt, kinyitotta õ is a szem�t; h�t mit l�tott, uramfia! Egy nagy teremben fek�dt, �s k�r�l�tte kir�lyi pompa csillogott. A z�ld selyemk�rpitos falakon aranyvir�gok virultak. Agya elef�ntcsontb�l volt, f�l�tte v�r�s b�rsonymennyezet, od�bb meg a sz�ken egy p�r gy�ngy�s top�nka d�szelgett.

A l�nyka azt hitte, �lmodik. F�nyes ez�stcsengõcsk�t l�tott az �jjeliszekr�ny�n, de azt is csak �lomnak gondolta; kiny�lt �rte, f�lemelte, hogy vajon igazi-e. A csengõ megcsend�lt, s abban a pillanatban h�rom d�szes �lt�zetû szolga l�pett a l�ny �gy�hoz.

- Mit parancsolsz, kedves �rnõnk?

A l�ny nem �rtette a dolgot; megijedt, hogy tal�n k�sõ van, �s az �reg m�r f�lkelt.

- Jaj, t�st�nt f�lkelek - ki�ltotta -, megfõz�m a reggelit, s ell�tom a ty�kocsk�t, kakask�t, teh�nk�t!

- Sose f�radj! - hallatszott akkor egy hang, �s egy gy�ny�rûs�ges ifj� l�pett a terembe. - Kir�ly fia vagyok, �s ezennel megk�rem a kezedet. Egy gonosz boszorka el�tkozott: v�ns�ges v�n, õsz emberk�nt kellett az erdõben �lnem, �s nem maradhatott velem senki m�s, csak a h�rom leghûs�gesebb szolg�m, az egyik kakas, a m�sik ty�k, a harmadik teh�n alakj�ban. �s mindaddig sz�lt a var�zslat, m�g egy olyan der�k, j�lelkû le�ny nem t�ved hozz�nk, aki nemcsak az emberrel t�rõdik, hanem az �llatokkal is. Te volt�l ez a l�ny, �s ma �jf�lkor megv�ltott�l minket a var�zslatt�l. Az erdei h�zik� is visszav�ltozott az �n kir�lyi palot�mm�.

A le�nyka kez�t ny�jtotta a kir�lyfinak, az pedig elk�ldte h�rom hû szolg�j�t, h�vj�k el a lakodalomba a szeg�ny fav�g�t meg a feles�g�t is.

- H�t a k�t n�n�met nem h�vjuk el? - k�rdezte a menyasszony.

- Nem - felelte a kir�lyfi -, azokat b�ntet�sbõl a pinc�be csuktam, �s holnap reggel kik�ld�m õket az erdõbe egy sz�n�getõh�z. Addig fognak szolg�lni n�la, m�g meg nem javulnak, �s meg nem tanulj�k, hogy a szeg�ny �llatokat sem szabad �hen hagyni.