Május elseje
A munka ünnepét aligha kell bemutatni, de azt már talán kevesebben tudják, hogy idén 120. alkalommal ünnepeljük. A neves hagyomány nem tőlünk származik, de még csak nem egykori Szovjet nagytestvérünktől, hanem...
...hanem Chicagóból, ahol szintén nem volt emberkímélő a munkaidő a XIX. század végén. Az ipari nagyvárosok munkásai gyakran több mint 10 órát dolgoztak naponta, és az érte járó juttatások nem emelték őket a gazdag emberek sorába. Sőt, igencsak a létminimumon tengődtek, s vágyaik sem szöktek az egekbe, csupán napi 8 órás munkaidőért sóhajtoztak.
S hogy az álmok valóra válhassanak, a három létező legnagyobb amerikai munkás szervezet (az Egyesült Államok és Kanada Szakszervezeteinek és Munkásegyleteinek Szövetsége (FOTLU), a Munka Lovagjai és az IWPA, a Nemzetközi Munkások Szövetsége) 1884-ben egyesítette erőit, és arra hivatkozva, hogy ha az érvényben lévő munkaügyi törvényt a követelésüknek megfelelően nem módosítják, akkor 1886. május elsejére általános sztrájkot hirdetnek.
Mivel - az ismeretek ellenére - a beígért időpontig semmiféle változás nem következett be, Észak-Amerika több nagyvárosában is jól szervezett tömegtüntetések robbantak ki. A chicagói munkáltatókat pedig annyira meglepte ez az esemény, hogy a város 45 ezer dolgozójának még aznap megadták a rövidebb munkaidőt.
Két nappal később, május 3-án pedig az IWPA hirdetett gyülekezőt Chicagóba, melyre mintegy 1400 munkás ment el. Épp az egyik főszervező tartotta beszédjét, amikor a rendőrség a békés tüntetők közé lőtt, ezzel négy munkás életét kioltva. Ezen felbuzdulva másnap már kétféle röpirat is közkézen forgott, melyek délutánra újabb gyűlésre invitáltak. A bosszúszomjas üzenet hatására több ezer munkás érkezett, de a kirendelt rendőrfőnök csendes távozásra szólította őket, így csak néhány százan maradtak. Ekkor valaki egy bombát dobott az emberek közé, s a merénylőt ugyan letartóztatták, de pár nap elteltével szabadon is engedték. Azt rebesgették, hogy a rendőrség biztatására cselekedett. A rendőrök azonban újból fegyvert ragadtak, és kétszáznál is több súlyos sérülést és számos halálesetet okoztak, majd a bíróság hét szociáldemokrata és anarchista hangadót helyezett vád alá.
 |
| Albert Parsons |
Köztük volt egy angol és hat német bevándorló férfi. Az események másik jelentős figurája, Albert Parsons sikeresen kitért üldözői elől, ám a vádlottak padján nem hagyta cserben egykori elvtársait, így a végső döntés rá is vonatkozott: öt halálos ítéletet és három életfogytiglani börtönbüntetés szabtak ki rájuk.
Lingg 1887. november 9-én öngyilkosságot követett el, négy társát két nap múlva felakasztották. A tárgyalásra beidézett szemtanúk egységesen vallották, hogy a nyolc ember egyikében sem ismerik fel a bombamerénylőt.
1889-ben a II. Internacionálé Párizsban tartott konferenciáján kimondták, hogy a következő évtől kezdve május elsején világszerte emlékezzenek meg a chicagói munkássztrájkról és mártírjairól.
Forrás: Sulinet.hu
MAJÁLIS
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
last visitor
Hungary
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
