
Remnyik Sndor:
Szita
Egy jsgos tndr kezembe
Adott egy finom kis szitt:
"Az letbl mi fnyes, drga,
E kis szitn szitld Te t,
Selyemfvenny, aranyporr!"
Azta lelkembl csak hull, hull,
Mint aranypor, szitl az lom,
Kavics, grngy, rg fennakad,
Az letet n megszitlom,
Selyemfvenny, aranyporr.
gy megvetem hs selyemgyam,
S majd egykoron, - vgs bke! -
Az letem ha elszitltam,
Elomlok lmom fvenybe,
Fvenny, porr magam is.

Remnyik Sndor:
Mindennapi kenyr
Amit n lmodom
Nem fnyzs, nem fszer, csemege,
Amit n lmodom:
Egy np szjban betev falat.
Kenyr vagyok, mindennapi kenyr,
Lelki kenyr az hez szveknek,
Asztallds mindenki asztaln.
Kenyr vagyok, mindennapi kenyr,
Nem cifrasg a szrn,
Nem sujts a magyarkn,
Nem hvsgos nnepi lobog,
Kenyr vagyok, mindennapi kenyr,
Nem pompzom, de szksges vagyok.
Kenyr vagyok, mindennapi kenyr,
Ha tollat fogok: kenyeret szelek.
Kellek, tudom. Kellek nap-nap utn,
Kellek, tudom. De nem vagyok hi,
Lehet magra hi a kenyr?
Csak boldog lehet, hogy megrte ezt.
Kellek: ezt megrteni egyszer,
s – nincs tovbb.
Az lmom nha kemny, keser,
Krges, barna, mint sokszor a kenyr,
De benne van az jrakezds magja,
De benne van a harchoz j er, –
De benne van az let.

Szonett az t kenyrrl
Arrl a rgi t kenyrrl zengek,
arrl a most is fnyl t kenyrrl!
– nem halvnyul kt ezredv kdtl –,
amelyet megldott s szegett meg.
Csak t kis kenyr – mily parnyi kezdet;
de mikor tvettk az kezbl
s gy szolgltak ebbl a kevsbl –
elg lett sok-sok hez ezernek!
Uram! Te tudod, nekem ennyi sincsen
talentumokban, szolglatban, hitben,
mgis, tudom, ha irgalmad megldja –
brmily kevs az, mit Tetled vettem,
ha hit kezvel osztogatni kezdem
megjul az tezrek csodja!
Haluszka Margit

|