Thándor Márk:

Esti köszöntő

Hunyd le szemed, s lásd az édent,
áldott, meleg hóesésben.
Táncoljanak hegyek, völgyek, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

S ha már lengedezik az álom,
nyújtozz végig a pihe-puha ágyon,
hagyd, hogy csodáljanak az éjben,
lángoló csillagok az égen.

S akkor én is becsukom szemem,
arcodat csillagként lesem,
táncolnak álmok, vágyak, fények.
Engedd, hogy szeressenek téged.

Kormorán: Szeretlek
/ Koltay Gergely - Benkő Péter /   

Szeretlek, csak szeretlek.
A Mennyben és a Földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a Földön, mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, és belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor, mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy szeretném én, jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljuk a gödör szélén, tehetetlen, sírva,
Pedig meg fogok halni, s te nem értettél semmit,
meg fogok halni, mert nem tudtam adni, nem tudtam adni
csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak akartam élni, neked játszani, játszani, nem félni,
játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátsza.
Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te szeretsz mást, én szeretlek téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek,
Csak szeretlek, csak szeretlek akkor is,
még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva,
Szeress, mert a látszatnak, könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?
Ámen

 Cserháti Zsuzsa: Szeretlek én, jöjj vissza hozzám

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám
Jó volna becézni csókolni újra a szád
Úgy hív a nótám, nélküled borongós ősz van és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat, pedig az élet csak gyertyaláng
Lassan felőrlöd a vágyaimat, s mire felébredsz késő lesz már

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám
Szeretném lázasan csókolni újra a szád
Úgy hív a nótám, nélküled borongós ősz van és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat, pedig az élet csak gyertyaláng
Lassan felőrlöd a vágyaimat, s mire felébredsz késő lesz már

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám
Szeretném lázasan csókolni újra a szád
Úgy hív a nótám, nélküled borongós ősz van és nincs többé nyár.

Máté Péter: Mond mért szeretsz Te mást 

Emlékeim közt van egy tépett levél,
Levél, melyet nem is küldtem el.
Féltékenység szülte e bolond szenvedélyt,
De olvassuk csak el, mit mondd a levél:

“Mondd, miért szeretsz te mást, és én csak téged?
Miért másnak örülsz úgy, ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.

Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Refr.: (2x)
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél, s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva hazudtad el:

Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.”
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem sem fáj.

 Dés László:Vigyázz Rám

Elaludni készül a nyár
Ködök lusta fellege száll
Hűvösebb az éjszaka már
Vigyázz rám

Ugye, holnap útra kelünk
Zsebre vágjuk majd a kezünk
Kicsit túl vidámak leszünk
Vigyázz rám

Ez az év is úgy tűnik el
Kérdezem, de mégse felel
S hogy mi legyen, majd dönteni kell
Vigyázz rám

Szemed most is annyira szép
Szerelemmel nézel-e még
Nevetésed éppen elég
Vigyázz rám

Összekötve ott van a zsák
Benne mind a nyári ruhák
Nem emlékszik senki se ránk
Vigyázz rám

Ez az év is úgy tűnik el
Kérdezem, de mégse felel
Aztán majd, ha dönteni kell
Vigyázz rám
Ez az év is úgy tűnik el
Kérdezem, de mégse felel
Aztán majd, ha dönteni kell
Vigyázz rám
Vigyázz rám

Koltay Gergely - Benkő Péter

Ha most kérdeznél

Ha most kérdeznél,
elmondanám –
Volt egyszer egy este –
amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam –
téged kereslek.
Fáztál,
és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy,
hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól,
nehogy valakit ismét elveszítsek.

Volt egy mosoly is még –
voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat,
az örömök, a kínok.

Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom,
illúzió volt minden –
Nem volt igaz az ölelés...
...De nem fáj már: a „Nincsen”.

Most már szinte mindegy,
mit írtam akkor –
mit éreztem éppen –
Már nem karcolt több csíkot a bánat
az éjszakai égen.

Ne mondj semmit még,
mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve
semmit sem találunk –
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit –
mert nem tudhatjuk mi jön még –
meddig tart:
a „Meddig?”

Ne mondj semmit még,
így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép:
mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
– Jó reggelt ... az éjszakánknak vége –
S megkapod az életet,
az életért cserébe.

Most legyünk csendben,
mert ránk zuhant az ég –
Felállni nem lesz könnyű,
hallgassunk –
most még...

Végső vallomás 

Koltay Gergely - Benkő Péter: Neked játék, nekem szerelem

Neked játék, nekem szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal, kétsornyi hír lett az életem.
S ami szép, azt csak képzelem.
Neked eső, neked havazás, neked maradt a tisztaság, fehér lepedőn.
De záporverte homlokodra jeleket karcolt az idő,
mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne, mert nem lehet,
mert nem lehet,
mert amit nem lehet, az az élet, mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz.
Széttépett imakönyveink között a megtalált nyomornak sohasem lesz vége.
Neked játék, neked szerelem, neked a fény és a végtelen.
Nekem a hiány, nekem a küzdelem, nekem a bűn és a félelem.
Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság.
Kit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk, s ránk gyújtotta házunk.
De nem, nekem szép így is, nekem szép a volt, s a lesz is,
még ha a bűnnel házasságot kötsz is.
Hajnali házak csendjét ma még titokban zárjuk,
a kulcs halott fémtestként postaládánkba koppan,
mint startpisztoly dörren a meneküléshez,
mert futni kell, magam, magad ellen,
mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,
s a gyönyör nedvei a kozmoszba áradnak szét.
De itt ez csak per, itt ez csak büntetés.
Neked játék, neked szerelem, neked fény, nekem a végtelen
A közös bűn, a hiányzó értelem.
Mi neked küzdelem, nekem a félelem.
Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak.
De most ami volt, s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.

Desperado: Szabad vagy

Nem várt már az ágy
A szív s a vágy
Kihűlt, elmúlt a láng már
Nem gyúlt torz volt a világ
Becsapott, a te hibád
Egy rossz,rossz álom
Mostmár,már bánom
Mostmár báánom!

Refr.
Hazugság volt az életed
Elcsaltad az elmúlt éveket
Fáj, éget minden pillanat
Lehet ettôl jól érzed magad
Gyűlölet mardos semmi más
Számodra ez végállomás
Nem kérdés menj vagy maradj, hagyj
Nem foglak vissza
Szabad vagy

Úgy vártál rám, mint hajdanán
Egy gonosz kígyó tette
Azt fenn a fán
Hát be is jött a csel
Ez a méreg hat
Jól tudtad mit teszel
S ki az áldozat
S ki az áldozat

Refr.
Hazugság volt az életed
Elcsaltad az elmúlt éveket
Fáj, éget minden pillanat
Lehet ettôl jól érzed magad
Gyűlölet mardos semmi más
Számodra ez végállomás
Nem kérdés menj vagy maradj, hagyj
Nem foglak vissza
Szabad vagy

 Szekeres Adrien: Olyan mint Te

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken,
Jártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.

R.

Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...

R.

Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem visz sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól…

R.

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás…

Mester Tamás: Szabadítsd fel

Visszamennél szívesen
De már nem tudod hová
Minden emlék idegen
Sok régi kép, ami nem hasonlít rád
Egy álmos szerető
Egy majdnem szenvedély
S te nem hiszed már, hogy lehet elég időd
Hogy a pillanatnak élj
Az ami volt, egy szomorú emlék

Hát szabadítsd fel szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Ha nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell

Néha visszatér még ugyanúgy
Egy régi félelem
Semmi nem hajt igazán
Ha elhiszed, hogy túl vagy mindenen
Rég nem volt szélvihar a néma tengeren
Mert összetörhet, s te félsz nem élnéd túl
Ha a szíved védtelen
De félig él, az aki nem mer (nem mer, nem mer)

Hát szabadítsd fel szíved és szállj
Érezd, hogy újra égni kell
A szavakon túl más szemmel látsz
Nem gyengít félelem
Mert benned még ég az a tűz
De ha nincs miért meghalnod úgy, miért élsz
Engedd el, ami nem kell, nem kell, nem kell

Én sem látom, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném
Eltévedtem párszor, de nem bánom már, lehet, újra megtenném
Az ami volt, marad a múlt, egy régi emlék

A szívedben érzed
Hogy van még mért élned
A tűz újra éled
És újból megéget
De nem kell, hogy félj
Nem kell, több szó
Engedd, hogy fájjon
Engedd, így jó
A szíved újra érzed, hogy szabadon száll

Forrás:

http://www.misztral.hu/

http://www.zeneszoveg.hu/performer.php?pc=148

http://www.sarok.org/users/dalszoveg/2005/7/11/

http://www.konczzsuzsa.hu/lyric_vigyazzram.html

http://www.united.hu/index.nof?o=0&hid=16&nyelvid=1&k1=33&k2=34