"Azt akarom, hogy ragadjon el a h�v, hogy lebegj a m�mort�l, fakadj dalra,

lejts dervis t�ncot...,

L�gy eszel�sen boldog, vagy legal�bb l�gy nyitott r�..., A szerelem szenved�ly, megsz�llotts�g, mely n�lk�l nem lehet �lni..., L�gy f�lig szerelmes, olyat tal�lj, akit �r�lten szeretsz, �s aki ezt viszonozza..., Ha szerelem n�lk�l m�sz v�gig az �ton, akkor egy�ltal�n nem is �lt�l..."

T�TH B�LA:  

I.

Az �r 1620. esztendeje k�r�l �lt egy nemes J�szber�ny v�ros�ban, bizonyos S�lya Kelemen nevezet� de�k, aki egyetlen fia vala S�lya G�sp�r uramnak, a p�pista pl�b�nosnak.

...Igen tisztelt eretnek, pog�ny �s egy�b istentelen olvas�imat al�zattal k�rem: ne m�lt�ztassanak kor�n �rvendezni, ami�rt 1620 t�j�n a j�szber�nyi katolikus pl�b�nosnak fia vala. Mert ez a fi� nem r�t par�zn�lkod�sb�l sz�let�k, hanem vala isteni �s emberi t�rv�ny szerint val� igaz nemzettje nagytisztelet� S�lya G�sp�r uramnak, aki, miel�tt a papirendbe l�pett volna, h�t esztendeig tisztes, �p�letes h�zass�gban �lt az � j� feles�g�vel, Szoboszlai Fruzsina asszonyommal. Meghal�lozv�n ez a j� l�lek, S�lya G�sp�r uram oly igen elb�sulta mag�t, hogy negyven esztend�s ember l�t�re nem �tallott a paulinus bar�tok k�z� �llani. Ott hagyta sz�p nagy birtok�t, elb�cs�zott kis fi�t�l �s bement sz�v�nek nagy seb�vel a monostor falai k�z�, hogy ottan t�ltse el gy�szos �let�t. Mikor a m�sodik apr�desztend�t szolg�lta volna, gr�f Forg�ch Ferenc kardin�lis, az esztergomi �rsek, vizit�lni j�ve a monostort, �s el�lm�lkod�k, hogy a pelyhetlen �ll�, siheder noviciusok k�z�tt egy szak�llas, �lemedett ember is vagyon. Megsz�l�tv�n �s kihallgatv�n �tet, b�lcsen ezt mond� n�kie:

- Fiam, becs�l�m benned, hogy nagy szomor�s�godban Istenhez fordult�l �s az egyh�z szolg�ja akarsz lenni. De szeg�ny magyar haz�nk t�bb haszn�t l�tn�, ha petrinus pap lenn�l. Tanult �s vit�z h�redet m�r hallottam. Ilyen emberre nagy sz�ks�g vagyon ott, ahol a pog�ny t�r�k az �r �s mi szent vall�sunkat �sszel �s er�vel kell megv�delmezni. A votum solenne m�g h�tra van, szabad elj�nn�d a der�k paulinusok k�z�l. V�gezd el isteni f�lelemmel a szent teol�gi�t; akkor azt�n majd papp� szentellek �s pl�b�nosnak teszlek olyan helyre, ahol sok j�t cselekedhetsz.

N�gy esztend� m�lva �gy lett S�lya G�sp�r uram j�szber�nyi pl�b�nos. �s viselte az � hivatal�t buzg�s�ggal �s becs�lettel. A fia, Kelemen de�k, k�ls� orsz�gokban v�gezte el a studium general�t; �s minekut�n a padovai univerzit�son baccalaureus l�n, hazat�rt az � atyj�hoz, nemes J�szber�ny v�ros�ba.

Nagytisztelet� S�lya G�sp�r uramnak �r�me tellett fi�ban, aki messzef�ldr�l a tud�koss�g borosty�n�t hozta haza. De azt m�r nem l�tta �r�mmel, hogy Kelemen de�knak mindig csak vil�gi h�vs�gokon j�r az esze. Ahelyett, hogy Aquin�i Szent Tam�st forgatta volna, mindig amaz olasz Petrarca verseit �s Balassa B�lint �nekeit olvasgatta; ez a k�t k�nyvecske m�g �jszaka is v�nkosa alatt volt. �s holdas est�ken kobzot pengetett ablak�ban, holmi csapod�r vir�g�nekek mell�. Mert maga is csin�lgatott eff�l�ket. Koboz �s vir�g�nek a par�ki�n! Ilyen megbotr�nkoz�st nem t�rhetett a nagytisztelet� �r.

- Kelemen, Kelemen - mondta az � fi�nak, - mi�rt b�bel�dsz te mindig szerelmes versekkel?

- Kedves ap�m uram - v�laszolt Kelemen de�k - az�rt b�bel�d�k mindig szerelmes versekkel, mert magam is szerelmes vagyok.

A nagytisztelet� �r a logika embere volt, enn�lfogva f�l�tt�bb meg tudott becs�lni minden nyom�s argumentumot. Ez pedig ugyancsak nyom�s argumentum vala.

- Frecandum puci! - sz�lt j�mbor, tisztes k�romkod�ssal. - �s kibe vagy szerelmes?

- Szerelmes vagyok egy der�k hajadonba, Dienes Rozs�ly le�nyasszonyba, nagytisztelet� Dienes P�ter uram le�ny�ba.

Mikor nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram ezt a besz�det meghallotta, mind a k�t kez�vel az asztal sz�l�be kapaszkodott, hogy le ne sz�d�lj�n a f�ldre.

Mert rettenetes dolgot mondott Kelemen de�k.

Ama Dienes P�ter nem volt m�s, mint a cegl�di k�lvinista pr�dik�tor. Megr�gz�tt, nyakas eretnek, akivel a nagytisztelet� S�lya G�sp�r �vekt�l �ta m�rges koncert�ci�kat folytatott; el�sz�r csak sz�val, azt�n mikor �gy meggy�l�lt�k egym�st, hogy mindenik ker�lte a m�sikat: nyomtat�sban.

Dienes P�ter �rt egy ilyen titulus� k�nyvecsk�t: A j�sz k�rtnek cs�fos megreped�se, avagy egy ber�nyi sz�ty�r, k�rked� p�pista papocska cs�csog� sz�j�nak az igazs�g csiriz�vel val� �r�k�s betapaszt�sa.

Mire S�lya G�sp�r visszav�gott egy m�g m�rgesebb k�nyvecsk�vel: A hazugs�g csirize, melybe az eretnek Dienes P�ter, mikor m�sra akarn� kenni, holt�ig �gy bel�ragadott, hogy nincsen ki bel�le m�g a f�le sem, pedig az el�g hossz� vagyon � kelm�nek.

�s most Kelemen de�k, az � fia pro primo azt mondja, hogy szerelmes ennek a csirizes embernek a le�ny�ba; �s pro secundo, �tallja "nagytisztelet�" papi titulussal illetni ezt a hitv�ny eretneket, akinek m�g a kend is alig duk�l!

Hallhatatlan �s rettent� dolog vala ez. S�lya G�sp�r egy darabig n�m�n �llott, m�g mindig az asztal sz�l�be kapaszkodv�n; azt�n egyszerre az �gnek emelte k�t karj�t, mint aki �tkot akar mondani.

De csak ennyit mondott:

- Takarodj, takarodj a szemem el�l, te istentelen �s ne l�ssalak t�bb�.

Ez azonban �ppen el�g volt Kelemen de�knak. Illedelmesen meghajtotta mag�t az atyja el�tt, azt�n befordult szob�j�ba �s nemsok�ra a Zagyva partj�n l�tt�k �t menni, k�nny� kis z�ld pal�stban, a h�t�n kobozzal, mint aki s�t�lni indul a f�zesbe.

Pedig a j� Kelemen de�k a nagy vil�gnak v�gott neki.

Ment, mendeg�lt a szeg�ny fi�, maga se tudta merre. Csak k�s�bb vette �szre, hogy a hatvani orsz�g�ton ballag. Neki ugyan mindegy volt ak�r Hatvan, ak�r Gy�ngy�s, ak�r Ap�ti fel� megy; csak �pp Cegl�d fel� nem ment volna a vil�g�rt sem. Mert sz�rny�, keserves sz�gyenkez�ssel gondolt Cegl�d v�ros�ra, ahol a sz�p, a j� Rozs�ly boldog rem�nyked�ssel v�rja �t. Mi dolga lehet ottan olyan bujdos� peregrinusnak, amin� mostan �? Kivert kutya m�dj�ra oldalogjon a kis kert s�v�nye k�r�l, �s Dienes P�ter uramnak jussa legyen r�f�rmedni: "Mit csavarogsz itt, te nebul�?"

Les�t�tt fejjel bandukolt a gyepes gyalog�ton �s m�g azt sem hallotta, hogy a feje f�l�tt a leveg�-�g kis heged�se, a sz�nt�kamad�r �nekel.

Amint �gy ballagna, szinte belebotlott valami furcsa t�r�k emberbe, aki az �t sz�l�n kuporgott. Ilyen t�r�k�t m�g nem l�tott Kelemen de�k. Nem turb�n volt a fej�n, hanem megford�tott mozs�rform�j�, magas s�veg, durva s�rga nemezb�l val�. Eg�sz alakj�t b� k�k pal�st burkolta be. �s ez a csod�latos szerzet meg se moccant, mikor a fi� hozz�ja l�pett; csak �sszeh�z�dva �lt a f�ld�n �s mintha mereven b�mult volna maga el�. "Mi leli ezt a t�r�k�t?" - gondolta mag�ban Kelemen de�k �s az ember arc�ba pillantott. A t�r�k sov�ny, s�rga �br�zata halav�ny volt, ak�r csak kifutott volna bel�le minden v�r.

�s ebben volt egy kis igazs�g. Mert a k�k pal�st k�r�l tiszta piros volt a p�zsit: a s�veges ember s�r� v�rt�cs�ban �lt.

Kelemen de�k a v�ll�ra �t�tt:

- Mi bajod van, te?

A t�r�k erre felvetette b�gyadt pill�it �s elhal� sz�zattal, tiszta olasz nyelven �gy felelt:

- Nem �rtem a besz�dedet. De ne is sz�lj hozz�m. N�kem mostan meg kell halnom.

- Nem addig a, bar�tom - v�gott k�zbe Kelemen de�k olaszul. - Mondd, ki sebes�tett meg?

A t�r�k v�ghetetlen nagy nyugalommal sz�lt:

- Engemet az Isten sebes�tett meg.

- Az Isten? Ugyan mivel?

- Az � akaratj�val, ami jobban v�g minden fegyvern�l. Dervis vagyok. Bud�ra t�rekedtem Konstantin�polyb�l. De az Istennek nem kell az �n zar�ndoklatom. A l�bamban megpattant egy �r �s a v�remet most a f�ld issza. Eredj �s hagyj engemet meghalni. Isten rendelte ezt �gy.

- Igen �m, bar�tom; csakhogy az Isten azt is rendelte, hogy �n erre j�jjek. Ha nem akarja, hogy tov�bb �lj, nem hozott volna engemet a k�zeledbe. Mutasd csak a l�badat...

A dervis meg�smerte, hogy ez az ifj� igazat �s okosat besz�l. Kiny�jtotta pal�stja al�l �szt�v�r l�b�t, melyb�l a bok�ja f�l�tt vastagon csurgott a s�t�t v�r.

Kelemen de�k Padov�ban megfordult az orvosiskola t�j�k�n is. Tudta, mi a teend�. Iziben lehas�tott a maga z�ld pal�stja sz�l�b�l egy p�ly�nak val� hossz� darabot, hogy lek�sse a megszakadt eret.

A dervis azonban azt mondta:

- Z�ld sz�vet az �n testemen nem lehet. Mert a z�ld a pr�f�ta sz�ne. �n pedig nem vagyok emir.

- Sebaj, j� ember. H�t majd szak�tok a te pal�stodb�l. Az k�k.

Sz�la Kelemen de�k �s meg is cselekedte.

A v�rz�s nyomban el�llott, mihelyt a k�t�s leszor�totta az eret. A dervis hagyta, hogy elb�njanak vele, azt�n megsz�lalt:

- Szomjazom. T�gy velem m�sik nagy j�t: adj innom.

A de�k f�lkapta a zar�ndok kobakj�t, elszaladt vele a patakra �s visszasietett a friss itallal. A dervis nagyot h�zott bel�le �s azonnal eg�sz meg�ledt.

- K�sz�n�m - mond� azt�n. - Halil dervissel k�t nagy j�t tett�l �s � h�ladatos szolg�d n�ked. De ki vagy te, j� kereszty�n? Kobzot l�tok a h�tadon. Muzsikus vagy?

- Muzsikus nem igen; tal�n ink�bb olyan po�ta-f�le.

A dervis arca mosolyg�s der�j�t�l vil�gosodott meg.

- Po�ta? Hiszen akkor mi testv�rek voln�nk, mert �n is po�ta vagyok. Engem ugyan az Isten arra m�ltatott, hogy kering�ssel hirdessem dics�s�g�t: mevlevi, vagy mint ti h�vj�tok: t�ncol� dervis vagyok. De mellesleg arra is r��rek, hogy gazelekben magasztaljam ez vil�g sz�ps�geit, melyek mind Istent�l val�k. H�t mikor verselek is, csak �t d�cs�rem.

- Ann�l jobb, hogy nem hagytam elfolyni a v�redet. A j� po�ta mindig kor�n hal meg. De halod-e, po�ta pajt�s, most gondoljunk arra, hogy mik�nt juthatsz emberlakta helyre; mert te beteg vagy �s �tel, ital, nyugalom kell n�ked. L�tom, hogy j�rt�nyi er�d sincsen. Sebaj. Van nekem kett�nk�rt is. F�lveszlek a h�tamra. Hatvan egy j� futamod�s ide.

- Hatvan? - sz�lt a dervis �rvendezve. - Az odaval� k�di: Ahmed ben Musztafa n�kem j�bar�tom, s�t aty�mfia.

- Gyere h�t iziben, Halil. Karold �t a nyakamat. Ej, be k�nny� leg�ny vagy te! �getv�st is el tudn�lak vinni Hatvanig.

Sz�lt Kelemen de�k �s �tnak indult eleven terh�vel. A dervis pedig lehajtotta s�veges fej�t p�rtfog�j�nak v�ll�ra �s minduntalan valamit morgott a fi� f�l�be. Ezt m�r nem �rtette Kelemen, mert arabul volt. Mivelhogy az igazhit� ember, amikor �ld�st mond, mindig a pr�f�ta szent nyelv�n, arabul mondja.

Nagytisztelet� S�lya G�sp�r uramra szomor� napok virradtak, minekut�na fi�t ki�zte az � hajl�k�b�l. Nemcsak sz�v�nek keser�s�ge vala igen nagy, de Isten s�lyos csap�sokkal l�togatta meg h�veit. A Zagyva foly� �rad�sa els�p�rte f�l J�szber�nyt. F�lig romba d�lt m�g a Nagy-Boldogasszony temploma is, hogy ne legyen hol megengesztelni a haragv� Urat. �s mikor a v�sz ut�n a h�vek �s az � papjuk arra gondol�nak, hogy r�gi er�ss�g�be �s d�szess�g�be helyeztess�k vissza a szentegyh�zat: a t�r�k hallani sem akart az �p�tkez�sr�l.

- Megbolondult�l, te pap? - sz�la a kem�ny hatvani k�di, Ahmed ben Musztafa, mikor S�lya G�sp�r uram nagy al�zattal el�be j�rult, k�ny�r�gni engedelm�t a templom kijav�t�s�ra. - Allah az�rt rong�lta meg a ti babon�tok hely�t, mert nem hallgatja �r�mest a berbit�l�st, amit benne v�gbe visztek. �s ki hallott olyat: �p�letet tatarozni? A h�z is olyan, mint az ember: elj� az � hal�l�nak �r�ja. Az ellen rug�dozni nem szabad. Gonoszs�g Allah v�gz�s�ben meg nem nyugodni. Csak eredj innen, te pap, �s ne besz�lj nekem ilyen k�rhozatos dolgokat.

- De k�di uram, h�t hol im�djuk a mi Isten�nket?

- Az a ti dolgotok, emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen cs�f nyelvel�sre ne hallgassak.

Nagy szomor�s�ggal t�rt haza nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram �s hallv�n a rossz h�rt, v�le b�nk�dott eg�sz J�szber�ny v�rosa. Mindenek b�san tekintettek a Nagy-Boldogasszony romladoz� temploma fel�, mint ahogy a csal�d n�z a beteg any�ra. A r�gi egyh�z pedig, annyi j� �s rossz nap l�t�ja, egyre jobban pusztult. Falai roskadoztak, f�del�r�l mindig s�pr�tte a zsindelyt a sz�l. Az �reg pl�b�nos betegen �lt zs�llyesz�k�ben az ablakn�l �s hom�lyosod� szeme az � szent �ldozatainak veszend� hely�n cs�gg�tt.

Egy nap lovas csausz v�gtatott be a par�kia udvar�ra �s levelet vont el� csalm�ja mell�l. A hatvani k�di �rta ezt a levelet: hogy a j�szber�nyi pl�b�nos r�gt�n jelenj�k meg el�tte.

A nagytisztelet� �r p�rn�k k�z�tt, kocsin vitette mag�t Hatvanba. �s el�lm�lkodott, mikor l�tta, hogy a k�di eg�sz div�n k�zepett v�rja �t. Volt a hatalmas �r �rny�k�ba sereglett t�r�ks�g k�z�tt egy nagys�veg� v�ndordervis is, amin�t Magyarorsz�gon csak ritk�n lehet l�tni.

- Pap uram - sz�lt Ahmed efendi szokatlan ny�jasan -, az�rt k�rett�nk t�gedet �ri sz�n�nk el�be, hogy b�lcsess�gedt�l k�rj�nk tan�csot.

A reverendissimus m�g jobban �lm�lkodott.

- Mi a kereszty�nek t�velyg�ses t�rv�nyeiben nem vagyunk j�ratosak. De szeret�nk igazs�got tenni mindenkinek az � jussa szerint. Mostan �t�letet kell mondanunk egy olyan k�ts�ges dologban, aminek mi nem vagyunk tud�i, mert kereszty�n �sz kell hozz�. Ha b�lcs tan�ccsal kiseg�tesz benn�nket e zavarod�sb�l, megjutalmazlak. Elk�ld�m t�rv�nysz�k�nk egy okos ember�t J�szber�nybe, �s ha � is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony temploma nev� babon�s hely csakugyan tataroz�sra szorul, h�t megengedem, hogy kifoltozz�tok.

A nagytisztelet� �r egyszerre eg�szs�ges lett, �s oly sok b�lcsess�get �rzett mag�ban, hogy k�sz lett volna a k�di el�tt m�g a filoz�fusok k�v�t is t�st�nt megtal�lni.

- Nos, pap uram, kezdj�k - sz�lt Ahmed efendi. - H�ny Istent im�dtok ki kereszty�nek?

A pl�b�nos meg�r�lt, hogy ilyen k�nny� a k�rd�s.

- Egyet, k�di uram.

- �s valah�ny felekezet vagytok, mind azt az egyet im�dj�tok?

A nagytisztelet� �r m�g jobban �rvendezett.

- Tulajdon azt az egyet, b�lcs b�r�. �s hogyan is im�dhatn�nk m�sat, mikoron csak egy van?

- J�l besz�lsz, pap �r. E szerint ti mind testv�rei vagytok egym�snak, mert egy Isten ter�ti r�tok az � pal�stj�t?

A reverendissimus szinte elmosolyodott; hiszen ha ilyenek a k�rd�sek, a j�v� h�ten m�r k�m�vesek �s �csok dolgoznak a Nagy-Boldogasszony templom�n.

- �gy vagyon, tekintetes k�di - felel� el�gedett sz�vvel. - A mi tan�t�-mester�nk, az �r J�zus Krisztus mondotta els�ben ez vil�gon, hogy mind atyafiak vagyunk �s �gy kell szeretn�nk felebar�tunkat, mint minmagunkat.

- Derekasan mondotta. Becs�let�re v�lik. �s aki nem szereti az � felebar�tj�t, az v�tkezik?

- Nagyot v�tkezik, b�r� uram - v�laszolt S�lya G�sp�r, �s azt �rezte, hogy boldog h�z�s�t�l fesz�l a reverend�ja.

- Mindezt j� tudni n�k�nk, m�z�lm�noknak - sz�lt a k�di, cs�ndesen cir�gatva sz�p fekete szak�ll�t. - H�t most hallgasd meg a p�r�s k�rd�st; mert ezeket csak �gy mellesleg k�rdeztem. �lt valamikor, valahol k�t becs�letes kereszty�n, akik ugyan m�s-m�s m�don, de csak egy Istent im�dtanak. Az egyiknek volt egy leg�nyfia. A m�siknak nem volt fia, hanem volt kertje �s abban a kertben ny�lott egy sz�ps�ges r�zsasz�l.

A nagytisztelet� �r r�ncba szedte a homlok�t. Mit emlegeti ez a t�r�k a kereszty�nek r�zs�skertjeit?

A k�di pedig tov�bb besz�llett:

- Az a leg�ny igen der�k, becs�letes �s tud�s ifj� volt. �s egyszer nagy betegs�gbe es�k. A sz�ve f�jt neki. �s tudta, hogy a sz�ve nem gy�gyul meg, m�g az �v� nem lesz az a sz�p r�zsasz�l...

- Engedelmet k�rek, k�di uram - v�gott k�zbe a reverendissimus - orvosdoktor preskrib�lta n�kie ezt a medicamentumot? Amit az�rt k�rdezek, mert az �n id�mben a sz�f�j�sokat m�g nem szokt�k r�zsasz�lakkal k�r�lni...

- Pap uram - sz�lt Ahmed efendi meglehet�s derc�sen -, kegyelmedet �n nem az�rt h�vattam ide, hogy a jeles orvostudom�nyban vet�lkedj�nk; mert ahhoz egyik�nk sem �rt. Kegyelmednek kutya k�teless�ge elhinni, hogy ama der�k leg�nynek a f�j�s sz�v�t csakis az az egy r�zsasz�l gy�gy�thatta meg... �s azt az orvosl� r�zsasz�lat meg is kaphatta volna a beteg fi�, ha a tulajdon apja nem tiltja el t�le...

- Rogo humillime! - ki�ltott a pl�b�nos, m�r azt is elfeledv�n, hogy t�r�kkel besz�l. - Annak az ap�nak igen nyomat�kos argumentumai lehettek, mikor �gy �t�lte meg az � fi�nak dolgait...

- Nyomat�kos argumentumok? - sz�lt a k�di egyre bossz�sabban. - H�t nem volt a r�zs�skert ura becs�letes �riember �s egy Istent im�d� kereszty�n, �ppen olyan, mint �? Nem volt az a r�zsasz�l tiszta, �rtatlan �s szem�rmetes? Hallod-e pap, �n att�l tartok, hogy a ti templom nev� h�zatok nem igen fog f�l�p�lni, ha te n�kem k�tf�lek�ppen besz�lsz. Mert az im�nt olyasmit mondott�l, hogy ti kereszty�nek atyafiak vagytok �s szeretitek egym�st. Mostani besz�dedb�l pedig �pp az ellenkez� s�l ki. H�t atyafis�g ez, szeretet ez?

Nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram nagy verejt�kcs�ppeket t�r�lt le a homlok�r�l.

- �rdemes b�r� - mond� szinte ny�gve -, �n azt hiszem, hogy ennek a dolognak semmi k�ze sincsen a j�szber�nyi Nagy-Boldogasszony templom�hoz.

- J�l van, pap uram - sz�lt a k�di mogorv�n. - Akkor h�t eredj. Ne besz�lj�nk t�bbet err�l a p�r�s �gyr�l. �n tan�csot k�rtem t�led. Te nem tudsz adni. Ne pocs�koljuk egym�s idej�t. Lehet, hogy tal�n k�s�bben m�g eszedbe jut valami okos dolog. Azt �rd meg n�kem lev�lben. H�rom napig v�rok az �r�sodra. Mostan pedig j� est�t k�v�nok te kegyelmednek.

Nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram hal�los betegen �rkezett haza J�szber�nybe. �gy szedt�k le a kocsir�l p�rn�stul, �s mindj�rt bele is fektett�k nyoszoly�j�ba. K�t napig nem bocs�tott mag�hoz embert az �reg �r. Harmadnap virrad�ra rettenetes sz�lv�sz kerekedett �s a Boldogasszony templom�nak tetej�t v�gk�ppen lesodorta. A szomor� omlad�k csonk�n, csupaszon meredt a leveg�-�gbe. S a reverendissimus mindezt l�tta az � �gy�b�l.

Egy �ra m�lva lovas ember v�gtatott Hatvan fel�, s�vege mell� t�z�tt levelet viv�n. Este azt�n visszat�rt a par�ki�ra; �s �v�be nagy p�cs�tes pergament vala szor�tva.

...Az a pergament mai napig megvagyon valamely lev�lt�rban �s t�r�k �r�s�nak, tud�s emberek ford�t�sa szerint, ez az �rtelme:

A mi alul van �rva, meger�s�tem.

A legszeg�nyebb ember (Allah irgalmazzon n�kie!)
Ahmed ben Musztafa, hatvani k�di.

Ez igazmond� lev�lnek az az oka, hogy a J�sz-Ber�nyben lak� gaz kereszty�nek �s al�val� istentelenek (verje meg �ket Allah az � haragj�val), hitv�ny papjuk r�v�n engedelmet k�rtek az igazs�gos t�rv�nysz�kt�l (�ldja meg szerz�j�t Allah!), hogy balgatag babon�jok hely�nek, a Nagy-Boldogasszony nev� szerencs�tlen templomnak, haszontalan fedel�t �s al�val� fal�t kijav�thass�k, hogy csal�ssal �s k�rhozattal teljes szertart�suk idej�n legyen hol gy�lekezni�k.

A pr�f�ta t�rv�nysz�ke hites embert k�ld�tt ki, hogy meggy�z�dj�k a dolog mibenl�t�r�l. Ama hites ember azt a sil�ny templomot j�l megvizsg�lta �s az �tkozott kereszty�nek gaz vallom�s�t igaznak tal�lta. Enn�lfogva az igaz t�rv�nysz�k megengedi, hogy a gyal�zatos kereszty�nek ama k�rhozatos templomot �jra �p�ts�k vagy kijav�ts�k, az � hitv�ny akaratjuk szerint. �ratott az 1033. esztend�ben, moharrem hav�nak 12. napj�n. Tanuk: Mehemed szp�hi, Szin�n aga �s Halil dervis.

Mikor pedig a j�szber�nyi Nagy-Boldogasszony templom r�gi f�ny�ben ragyogott, egy m�jusi vas�rnap reggel�n nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram ritka pomp�val �ldotta meg az imm�r er�s falakat �s a vir�gos, aranyos olt�rt. Ugyanaznap kora d�lut�n pedig esk�v� volt a templomban, ugyancsak nagy pomp�val: a pl�b�nos �r �sszeadta az � fi�t, Kelemen de�kot, Dienes Rozs�ly tisztes hajadonnal, tiszteletes Dienes P�ter cegl�di pr�dik�tor uram le�ny�val. Az eg�sz v�ros �sszesereglett erre a ritka sz�p esk�v�re.

�s m�g a cerem�nia folyt, a templom el�tt egy nagys�veg�, k�kpal�stos dervis �l�lkodott, betekintv�n a t�rva nyitott ajt�n a gyerty�k vil�g�ban ragyog� olt�rra, amely f�l�tt egy nagy k�p �keskedett: sz�ps�ges sz�p sz�z, aki �l�ben kis gyermeket tart. Mindkettej�k feje k�r�l mennyei f�ny t�nd�klik, �s kez�ket �ld�lag terjesztik ki.

A dervis sok� n�zte a k�pet, azt�n mosolyogva d�rm�gte mag�ban:

- Isa anyja, Mirj�m, h�t bizony te nekem k�sz�n�d ezt a ritka sz�p templomodat. Azt hiszem, most t�rt�nt el�sz�r a vil�gon, hogy a Nagy-Boldogasszonynak dervise legyen. De meg�rdemled, j� Mirj�m, mert n�lk�led most nem volna boldog a der�k Kelemen de�k �s az � �des p�rja. S�t meg�rdemled azt is, Boldogasszony, hogy �n n�ked tiszteletet tegyek a magam m�dja szerint.

Azzal hirtelen k�r�ltekintett, hogy nem lesi-e valaki.

Mindenki bent volt a templomban, n�zni a ritka sz�p esk�v�t, a dr�ga ruh�kat �s hallgatni a gy�ny�r�s�ges orgonasz�t.

�s ekkor Halil dervis ledobta k�k pal�stj�t, r�vid ujjas�nak bal cs�csk�t beszor�totta az �ve mell�, kiterjesztette a k�t karj�t, behunyta a szem�t �s tizenh�tszer megfordult maga k�r�l, olyan sebesen, mint az ors�.

...A vir�gok, a viaszgyerty�k k�z�tt pedig, f�nt az olt�ron, a Nagy-Boldogasszony �dess�gesen mosolygott �s �ld�s sug�rzott az � malasztos kez�b�l.

Imm�r piros �s s�rga kl�risokkal p�ttyegette be a d�r a sz�l� leveleit. De d�lut�nonk�nt m�g mindig langyos ver�f�ny lop�dzott a lugasba, zom�ncosra f�nyes�tette a s�rga, a k�k gerezdeket �s meleg aranyat hintett a sz�nyegre, melyen �nagys�ga a hatvani k�di, Ahmed efendi, olyan sz�vesen szokott pihenni egy cs�sze �des serbet mellett.

Ez napon k�t cs�sze �llott a sz�nyeg sz�l�n; mert a k�di �r m�sodmag�val gy�ny�rk�d�tt volna az �des serbetben �s a m�g �desebb nyugalomban. Az � atyjafia: a j� Halil dervis vala vend�ge.

De a k�t embers�ges m�z�lm�nnak ma nem lehetett valami �des se a serbet, se a nyugalom. �rintetlen volt a cs�sze; a der�k urak meg nem hever�sztek, hanem olyan peckesen �ltek, ak�r csak a div�nban �s igen szapor�n, igen sokat besz�ltek, nem �tallv�n m�g gesztikul�lni is, amivel rendszerint csak a bolond gyaurok f�rasztj�k magukat.

- Halil efendi, Halil efendi, nem szeretem hallani ezt a dolgot! - mond� a k�di �s bossz�san r�ntott egyet a szak�ll�n.

- Pedig nincs k�l�nben, Ahmed efendi. Eleinte csak az a pocakos p�pista pap haragudott, de most m�r a m�sik, az a sov�ny fekete is m�rges s a dolognak megl�sd, el�bb-ut�bb az lesz a v�ge, hogy az a der�k fi�, az �n j�ltev�m, az �n �letem megment�je, meg az a szeg�ny menyecske - ebben az �llapotban! - vil�gg� mehet.

- Deh�t hogyan kezd�d�tt az eg�sz hist�ria?

- A p�pista pap h�z�ban eleinte olyan �let volt, mint a galambd�cban. A fiatalok �gy babosgatt�k, k�nyeztett�k az �reget, hogy m�g g�mb�ly�bbre h�zott. Cegl�dr�l minden h�ten �tl�togatott hozz�juk Dienes pap, �s a k�t r�gi ellens�g a bar�ts�g poharait forgatt�k az asztaln�l. Egyszer azt�n nyilv�nval�v� lett az, aminek �r�lni�k kell vala, ah�nyan csak vannak: hogy megszaporodik a csal�d. De az �r�mb�l keser�s�g lett, mert az �regek legott �sszevesztek azon, hogy micsoda hit� legyen a gyermek, aki elj�vend� l�szen.

- H�t ki mit akar?

- S�lya G�sp�r mindent mag�nak akar. Ha fi�, ha le�ny lesz a gyermek, p�pist�nak sz�nta. A fekete Dienes al�bb engedi; azt mondja: k�vesse a gyermek a hitben az � sz�l�j�t. Ha fi�, �m legyen p�pista; de ha le�ny, j�rjon az anyja �tj�n �s legyen k�lvinista.

- J�l besz�l az a fekete szak�ll. Vagy nincsen meg�rva a kor�nban: galamb fi�ka menjen a galamb ut�n, csirke menjen a ty�k ut�n?

- Haj, Ahmed efendi, ha ezeken az embereken fogna a j�mbor b�lcsess�g! De �pp az a baj, hogy mind a ketten �d�z oktalans�gban leledzenek �s - mondom - att�l tartok, hogy az a k�t szeg�ny fiatal f�ld�nfut�v� lesz harmadmag�val.

- �s mit sz�l a de�k, mit a de�kn�?

- Eleinte nem sz�ltak az istenadt�k semmit. Akkor az �regek azt mondt�k r�juk: k�tkulacsosok vagytok, valljatok sz�nt, nem t�rj�k a se hideg, se meleg embereket. �s ekkor elk�vetkezett a nagy baj. Kelemen de�k igazat adott a k�lvinista papnak; mert az besz�l t�rv�nyes dolgokat. Padov�ban is �gy tan�tj�k. S�lya G�sp�r erre megneheztelt az � fi�ra. A Rozs�ly asszony meg azt vallotta, hogy a pl�b�nosnak van igaza, mert � szereti az ur�t �s nem b�nja, ha a gyermek k�veti a hit�ben.

- Der�k asszony! Dics�retes egy szem�ly!

- Az �m, csakhogy ez�rt a besz�d�rt meg a fekete szak�ll haragszik rettenetesen, �s ellens�ge az � le�ny�nak. Megl�dd, Ahmed efendi, az s�l ki majd ebb�l a dologb�l, hogy mind a k�t �reg leveszi a kez�t ezekr�l a szeg�nyekr�l.

A k�di most m�r a szem�ld�k�t r�ncig�lta.

- Sz�lj h�t, Halil efendi, mi tev�k legy�nk - mondta mogorv�n. - Te igen b�lcs ember vagy. A templom dolg�t is te s�t�tted ki. De s�t kutya k�teless�ged kital�lni valamit, mert ezt a k�t szeg�ny fiatalt te boron�ltad �ssze. H�t most seg�ts is rajtuk b�r�nyom. �n belebolondulok ebbe a galib�ba.

A dervis f�ljebb tasz�totta izzadt homlok�n a neh�z mozs�rs�veget.

- Nem k�l�nben - sz�lt �s s�hajt�s rezgett v�gig v�r�ses, ritka szak�ll�n.

Azt�n f�lig mag�ban azt mondta: Att�l tartok, ezt a dolgot megint nem igaz�tja el m�s, ha nem a j� Mirj�m, a Boldogasszony, akinek �n tisztess�get tettem.

A j�szber�nyi par�kia �mbitus�n szomor�an �ld�g�lt Kelemen de�k az � �lete p�rj�val, sz�p Rozs�ly asszonnyal, aki halv�ny volt, mint a liliom �s a fej�t is lehajtotta, mint a liliom.

Bel�lr�l, a nagy szob�b�l, heves vitatkoz�s l�rm�ja hatott ki. Hol egy v�kony, �les sz�zat emlegette a concilium Tridentinumot, Julis tertiust �s egy�b pontifex maximusokat; hol egy d�b�rg�, m�ly hang kiab�lt: "... Oecolampadius... Calvinus... szent Bertalan �jszak�ja..."

A fiatalok egym�shoz simulva hallgatt�k ezt a h�bor�s zajt �s gyakorta f�lfoh�szkodtak.

- ...Kompesk�lja mag�t az �r! - d�rg�tt egyszerre a vastag hang.

- Kompesk�lja mag�t az �r! - rik�csolta a v�konyabbik.

- De kompesk�lja mag�t az �r! - z�gott vissza a m�sik, mint az orgona leg�regebb morg� s�pja, azt�n mind a k�t sz�zat egy�tt harsogott, oly m�don, mintha legal�bb is eg�sz k�ptalan veszekedn�k odabent.

- Nem, ezt nem hagyhatom tov�bb - sz�lt Kelemen de�k �s f�lugrott.

Rozs�ly asszony megragadta a zek�j�t:

- Maradj, �des uram, az Isten szerelm�re k�rlek, maradj - k�ny�rg�tt reszketve. - Ha te is beleelegyedn�l ebbe a p�rpatvarba, csak ann�l rosszabb lenne.

De imm�r nem volt sz�ks�g bemenni. Nagytisztelet� Dienes P�ter uram kint termett az �mbituson, majd visszafordult a k�sz�b fel�, az �kl�t r�zta �s s�padt volt mint a hal�l. A k�sz�b�n pedig reverendissimus S�lya G�sp�r �llott, � is az �kl�t r�zta �s v�r�s volt mint a pipacs.

- H�t n�sz uram, ezt a dolgot megkeser�li, mert �n megint a fej�hez v�gom a megrepedt j�sz k�rt�t �s megint letapasztom a cs�csog� sz�j�t az igazs�g �r�k�s csiriz�vel. Utols� napja lesz, tudom, mikor azt a k�nyvet elolvassa, de �n meg�rom, meg�rom �s kinyomatom, kinyomattatom, kinyomtattatom!

- �llok el�be, n�sz uram! Szolg�lok kendnek! De tudja meg, hogy p�ld�san visszakenem hazug sz�j�ra a magakotyvasztotta csirizt, de s�t belekeverem eg�sz persz�n�j�t. Olyat �rok, amin�t m�g nem �rt ember. Harminc k�tete fog beleszakadni a pr�snek, m�g ezt kinyomtatja, mert ilyet nem nyomtattak m�g a tipografusok, ilyen k�nyvet nem �rultak a bibliop�l�k. �s a lapos guta fogja ker�lgetni mag�t a kompaktort is, m�g bek�ti, olyan b�ze lesz annak a csiriznek!

Ezeket a rettenetes dolgokat a k�t �d�z �r egyszerre harsogta, folytonos �k�lr�z�s k�zepett �s Dienes P�ter uram nem is l�tta meg, hogy le�nya mellette s�r, rim�nkodik; �s S�lya G�sp�r �gyet sem vetett r�, hogy fia illedelmes sz�val juh�ztatja: "De ap�m uram, �des ap�m uram!...

A csel�dh�zakb�l meg kics�d�lt a n�p apraja-nagyja �s b�m�szkodva hallgatta a nagytisztelet� urak p�rleked�s�t. Els�ben a pl�b�nos vette mag�t �szre �s elsz�gyenkezve, halkabb hangon mondta:

- Laquatur domine legal�bb latine.

- Akkor h�t humillimus servus! - ki�ltott a pr�dik�tor �s az �gashoz k�t�tt lova fel� indult.

De Rozs�ly asszony, �lel�sre terjesztve karj�t, �tj�ba �llott:

- Ne menjen el �gy, �des ap�m uram, az isten �ldja meg.

- Vakarj tova! El az utamb�l! - sz�lt Dienes P�ter �s villogott a szeme. - Te is az ellens�gemmel tartasz, megtagadtad a hitedet, nem vagy a le�nyom!

- Ecce animus paternus! �me az atyai j�indulat �s szeretet! - kacagott cs�fond�rosan S�lya G�sp�r.

A de�k hozz�j�rult, hogy szeret� k�rlel�ssel engesztelje. De az �reg f�lcsattant:

- Vade retro, ingrate fili! Takarodj�l innen, te gonosz, aki p�rtot �tsz szeg�ny ap�d ellen, gyal�z�j�t oltalmazod, ellens�g�nek v�delm�re kelsz. Nem vagy a fiam!

A tiszteletes m�r a lovon �lt.

- Megyek - mondta ep�sen -, de ne f�ljenek, visszaj�v�k. Visszaj�v�k aznap, mikor megsz�letik az a boldogtalan �rtatlan kisle�ny, az �n unok�m. Mert hogy a lelk�t ellopja az �regapja, azt nem engedem. Nem �n, ha ezzel a k�t kezemmel is kell kiragadnom a b�lcs�b�l.

- �llok el�be! - ki�ltott a pl�b�nos.

A pr�dik�tor pedig mogorv�n h�z�dott bele a pal�stj�ba �s oldalba d�fve kis lov�t, ki�getett a par�kia udvar�b�l.

Az utc�n majd elg�zolt egy mozs�rs�veges, k�kk�p�nyeges dervist, aki a s�v�nyn�l �l�lkodott.

Kelemen de�k bem�ne az � atyj�nak �r�h�z�ba s meg�lla az �reg el�tt:

- Ap�m uram, �perte akarok te kegyelmeddel sz�lani. Nem el�sz�r �z ki engemet h�z�b�l. Akkor, most egy esztendeje, k�nnyen mentem el. Szeg�ny leg�nynek h�t�n h�za, kebel�ben szob�ja. Most nehezebben veszem a nyakamba a vil�got, hiszen m�sodmagammal, s�t harmadmagammal vagyok; �s csak a j� isten a megmondhat�ja: bujdos�sunkban nem valami �rok sz�l�n �ri-e el azt a szeg�ny asszonyt a vajud�s. De megyek, ap�muram, m�gis megyek; megy�nk. Te kegyelmed megmondotta n�kem, hogy nem vagyok t�bb� a fia. �rtem al�ssan. K�sz�n�m hozz�m val� eddigi j�volt�t. Istennek aj�nlom. A szek�rke m�r a kapu el�tt v�r r�nk. Csak azt az egyet k�rem m�g, hogy ne mondjon neh�z szavakat szeg�ny feles�gemnek, mikor b�cs�zni j�n.

A nagytisztelet� �r komoran hallgatott.

- A feles�geddel nekem semmi bajom - sz�lt azt�n. - Egy �rva sz�val sem mondom, hogy ne maradjon itten. Istentelens�g is �tra hurcolni �tet ez �llapotban. De t�gedet egy ig�vel sem tart�ztatlak, fiam uram. Huszonnyolc esztend�s vagy, ben�hetett m�r a fejed l�gya. Te tudod, mit csin�lsz. Eredj h�t, isten h�r�vel, sok szerencs�t k�v�nok n�ked.

- Nem, nagytisztelet� ap�m uram - mondta most az ajt�ban Rozs�ly asszony. - A feles�g mindenben k�veti az � f�rj�t. Ha az �n szeg�ny uram bujdosik, vele bujdosom �n is, b�tor bizony nem szolg�ltunk r�, hogy...

�s elfojtotta szav�t a s�r�s.

- Nem is mondom, hogy te r�szolg�lt�l, nem is mondom, hogy te elmenj - r�zta fej�t a nagytisztelet� �r. - �n t�gedet marasztallak, s�t k�rlek, hogy ne hozd re�m ezt a szomor�s�got, ezt a sz�gyent... Mert sz�gyen az, mikor az ember v�rand�s menye vil�gg� bujdosik... De a fiam uramat, aki engemet �gy megb�ntott, nem tart�ztatom egy sz�val sem. Faber est suae quisque fortunae.

- M�r pedig �n az urammal megyek - sz�lt tiszta, er�s hangon a de�kn�. - �s vele menn�k m�g akkor is, ha nem esett volna rajta ilyen igaztalans�g.

- Igaztalans�g? - csattant f�l a nagytisztelet� �r. - Asszony, az ap�d szava sz�l bel�led? Te is meg akarod cs�folni az �n v�n szak�llamat, mint �? Ne j�tsz�l szeretetemmel! Tudod, mindig szerettelek, mert j� �s okos szem�ly vagy.

- Nagytisztelet� uram - mondta Rozs�ly -, ami Kelemennel t�rt�nik, nagy igaztalans�g; akkor sem mondhatn�k egyebet, ha a h�h�r �llana m�g�ttem pallossal.

S�lya G�sp�r elv�r�s�d�tt. Valami nagyon nagyot, valami nagyon kem�nyet akart mondani. De csak annyit bocs�tott ki a sz�j�n: "H�t akkor..." azt�n elhallgatott �s komoran n�zett maga el�.

Majd f�lpillantott:

- H�t akkor... Isten �ldjon benneteket.

Azzal le�lt pulpitusa mell�, bele�t�tte a tollat a kalam�risba �s egy nagy �rkus papirosra �reg bet�ket kezdett vetni, folytatv�n azt, ami m�r oda �rva volt: "Egy hazug sz�ty�r eretnek, ki mag�t pr�dik�tornak nevezi, a kereszts�g szents�ge ellen rug�dozv�n..."

Egyszerre f�lkapta a fej�t:

- Ah�, j�, hogy itt vagytok m�g. Fiam uram azt hiszi, hogy megsz�kteti az �n keresztvizem el�l az unok�mat? Rosszul hiszi! Ak�rhov� mentek sz�les Magyarorsz�gon, minden�tt el�r benneteket az esztergomi �rsek keze... Most legott megjelentem � eminenci�j�nak, hogy micsoda violentia, micsoda raptus k�sz�l itten... Hogy az �n istentelen fiam ellopja gyermek�t, csakhogy eretnekk� tehesse... Takarodj, takarodj innen, gonosz! Most m�r tudom sz�nd�kodat. De szembesz�llok vele �s g�tat vetek neki!

Ism�t a pulpitusra g�rnyedt �s egy h�feh�r pergamentlapra kicirkalmazott nagy von�sokkal ezt �rta: "Eminentissime ac Reverendissime Domine Cardinalis..."

Mikor a harmadik sz�n�l j�rt, m�r maga volt a szob�ban. �s mire az �t�dik sz� v�g�re jutott, szek�r z�rg�tt az ablak alatt.

A nagytisztelet� �r f�lemelte penn�ja hegy�t a pergamentr�l. Mintha valami k�l�n�set hallott volna. A kocsi z�rg�se hirtelen megsz�nt. A f�ld nyelte el azt a szekeret vagy meg�llt? Cs�nd volt, csak az �szi alkonyat szele suhogtatta kint a jegeny�ket.

Azt�n egy nagy, f�jdalmas, �les asszonyi jajsz� hallatszott kint a h�z el�tt.

A reverendissimus lecsapta a tint�val teli penn�t a dr�gal�tos pergament k�zep�re. Nagy maszat fr�ccsent sz�t ott. De nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram nem t�r�d�tt vele. Esze n�lk�l rohant ki az �r�h�zb�l.

Eg�sz �jszaka nagy s�rg�s-forg�s volt a par�ki�n. A leeresztett ablakk�rpitok hol megvil�gosodtak, hol els�t�tedtek, amint sz�v�tnekkel j�rtak a szob�kon v�gig. A pitvarban akkora t�z �gett, hogy �kr�t lehetett volna mellette s�tni; pedig csak arra val� volt, hogy egy termetes, der�k asszonys�g olykor egy kis herbat��t meleg�tsen rajta. A nagytisztelet� �r hossz� l�ptekkel m�regette v�gig �r�h�z�t �s minduntalan kifordult a pitvarba, egy-egy halk sz�t v�ltani azzal a n�gy tagba szakadt n�mberrel. Kelemen de�k pedig az �gyash�z ajtaja el�tt �ld�g�lt egy zs�molyon, k�t tenyer�be temetve arc�t. �jf�lt�jt a de�k egy sz�l zek�ben, hajadonf�tt nekiv�gott a v�rosnak �s csakhamar visszat�rt nemes Borb�ly S�muel urammal, az orvosdoktorral. Aki csak egy �ra m�lva t�vozott �s a k�sz�b�n azt mondta: "B�rmi l�szen, h�vjanak, mert veszedelem vagyon."

Mindezt l�tta �s hallotta Halil dervis, h�s�gesen lappangv�n a s�v�ny mellett. �szre se vette a j�mbor, hogy v�kony k�k pal�stj�t m�r eg�sz �ltalj�rta az �szi �jszaka permetege. Csak egyre cs�v�lta nagy mozs�rs�veges fej�t. Azt�n egyszerre f�lkerekedett �s s�t�ten, nesztelen�l, mint az �rny�k, �tsurrant az utc�n a templomhoz. Ott meglapult a kapun�l �s tapogat�zva kereste a kulcslyukat. Mikor megtal�lta, l�bujjhegyre �llt �s halkkal beki�ltott rajta:

- H�, Nagy-Boldogasszony, j� Mirj�m! �n vagyok az, Halil, a te dervised! Eml�kszel m�g, milyen sz�p tisztess�get tettem n�ked tavaly, mikor a der�k Kelemen de�kot, az �n szeg�ny �letem megment�j�t, �sszeseg�tetted az � �des p�rj�val? Tizenhetet fordultam el�tted, Mirj�m, a nagy Mevlevi Dzselaleddin Rumi rendje szerint! �rdemes h�t, hogy meghallgass engemet. Baj van, Boldogasszony, nagy baj! Akkora, hogy hozz� k�pest a v�n papok c�v�d�sa csupa semmi, pedig bizony az is baj. Beteg a menyecske, nagyon beteg. Ne engedd, j� Mirj�m, hogy meghaljon, mikor �letet akar adni. �s k�ny�r�lj azon a zsenge kis csemet�n is. Meleg�tsed, ne �rje fagy. Ter�tsd re�jok a te sz�p b�rsony pal�stodat. Mit, sz�p b�rsony pal�st? Ha te ezt a j� dolgot megcselekszed, veszem a botomat, meg se �llok Indi�ig �s onnan hozok neked lahuri selymet, pal�stnak val�t, olyan dr�g�t, olyan gy�ny�r�t, amin�t m�g nem l�tott a vil�g! Hallgass meg engemet, Boldogasszony, Mirj�m! Hallgasd meg a te dervisedet!

�s Halil efendi bekandik�lt a kulcslyukon. A hat�rtalan, �res s�t�ts�gben csak egy par�nyi kis piros pont t�nd�kl�tt, mint egy izz� rubintk�: a nagy olt�r �r�kf�nye. De m�gis, mintha f�l�tte, m�g�tte meglibbent volna valami k�nny�, hom�lyosan csillan� feh�rs�g.

Hajnalhasadtakor l�hal�lban �rkezett Cegl�dr�l a tiszteletes. A dervis t�rt el�tte kaput.

- K�sz�n�m, Halil efendi, hogy staf�t�t k�ld�tt�l hozz�m - sz�lt Dienes P�ter.

Megjelent most az �mbituson a reverendissimus is.

- Ker�lj�n beljebb, n�sz uram - mondta cs�ndesen. - Ilyen nagy bajban nincsen harag.

- K�sz�n�m - v�laszolt a tiszteletes. - J� nekem idekint is. S�t jobb, itt az isten szabad ege alatt. Ottbenn mindig azt hinn�m, hogy r�m szakad a h�z.

�s a k�t ellens�g n�m�n, szomor�an �lt egym�ssal szemben a pitvar el�tt. Galambok toll�szkodtak az ereszen, a napsug�r megaranyozta az ablakokat. De az udvarra m�gis valami nagy, nyomaszt� b�nat nehezedett. �s cs�ndes volt a vil�g, mintha nem is akarna f�l�bredni ezen a reggelen. A reverendissimus �sszekulcsolta a kez�t �s im�dkozott.

Egyszerre valami nagy l�t�s-fut�s t�madt a h�zban. Ajt�kat csapkodtak, cs�r�mp�lt minden ed�ny s a pitvar k�sz�b�n hirtelen f�lbukkant ama termetes asszonys�g, lelkendezve, kez�t csapkodva hirdetv�n vil�gg�:

- Se baj! Itt a kis ly�ny!

Azzal megint elt�nt a hom�lyban.

- Az �n unok�m �s h�vem! - ki�ltott Dienes P�ter, egyszeriben talpon.

- Azaz, hogy az enyim! - v�gott vissza S�lya G�sp�r �s a k�t �r ism�t szemben �llott egym�ssal, �pp �gy, mint tegnap, gy�l�lk�dve �s fenyegetve.

- Majd megl�tjuk!

- Majd megl�tjuk!

- Meg bizony!

- Meg �m!

- Mert �n megmutatom...

- �n is megmutatom...

A dervis most ott termett az �mbituson.

- Efendilerim, kalabalyk olmaz! - rim�nkodott a kez�t t�rdelve. - Uraim, ne veszekedjetek. Mire val� ez a l�rma? H�t m�g azt a szeg�ny beteg asszonyt sem k�m�litek?

Az ellens�gek elpirultak. Ki-ki vissza�lt a maga hely�re. Fogukat �sszeszor�tva, vill�ml� tekintettel n�ztek farkasszemet. Ez m�g rosszabb volt minden csetepat�n�l.

Ebben a pillanatban felt�rult egy ajt� �s Kelemen de�k rohant el�. T�r�lte a k�nnyeit, kacagott �s csak annyit tudott kizokogni:

- Most meg... most meg itt a fi� is!

Nagytisztelet� S�lya G�sp�r uram a fej�hez kapott, mint aki valami �rthetetlen �s f�lelmes dolgot hall; tiszteletes Dienes P�ter uram pedig els�padt �s sz�vf�j�s ember m�dj�ra a mell�hez szor�totta a tenyer�t.

�gyen fogadt�k a boldog pirons�got, az �ldott sz�gyent, melyet a legnagyobb B�lcsess�g re�juk m�rt.

- Isten osztoznunk adta - sz�lt v�gre S�lya G�sp�r �s kez�t ny�jtotta az � ellens�g�nek.

- �ldass�k az � szent neve - mondta a pr�dik�tor �s meghajtotta fej�t.

(Ezt jeles�l int�zted, Mirj�m! - d�rm�gte mag�ban Halil dervis. - De Allah �s ti egek sz�zhuszonn�gyezer szentjei, most sz�nj�n �m az �ld�s, mert ha m�g egy vend�g j�n, ak�r fi�, ak�r le�ny, gonoszabb lesz a dolog, mint valaha!)

Ennekut�na az �regek f�lkerekedtek �s bementek Rozs�ly asszony �gyas h�z�ba, megcs�kolt�k a beteg boldogs�gt�l sug�rz� feh�r homlok�t �s a k�t r�zsasz�n� bimb�csk�t, aki egym�s mellett, egy v�nkosban aludt.

A dervis csak a k�sz�big mer�szkedett �s onnan integetett nagy v�gan az � s�rga s�veg�vel. Majd mint akinek hirtelen a fej�be �tlik, hogy valami siet�s dolga van, egyszerre f�lszedel�szk�d�tt �s �gy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt a l�b�r�l.

A templom kapuja �pp akkor ny�lt meg reggeli mis�re. Halil, mint j� ismer�s, egy bar�ts�gos pillant�st vetett a nagy olt�r k�pe fel� �s b�ztat� k�zmozdulattal intett neki:

- Ne f�lj, ne f�lj... Ma indulok �s hozom.

Forr�s: http://mek.oszk.hu

Radn�ti Mikl�s: T�red�k

S�k S�ndor:

Verses im�ds�g

Te vagy a F�szek,
Puha vagy, �des �s meleg.
S �n oly keveset gondolok veled,
�s oly sokszor m�shova n�zek,
�s megvetem a r�gi f�szket,
A r�gi meleget
�s a r�gi egyformas�got.
Sz�d�l� fejem v�ndorolni k�sztet,
Keresni m�s vid�keket,
Sziv�rv�nysz�n�bb �j vil�got
�s ismeretlen f�szket

�s elmegyek, �r�k el�gedetlen,
Haz�tlan bujdos� gyan�nt,
�s sose tudom, m�rt s�r�s a kedvem,
�s nem tudom, mi b�nt
�s sz�llok, sz�llok messze f�ldeken,
Sz�ntelen�l �s pihen�stelen,
�s egy sajg� v�gy eg�sz �letem:
A r�gi F�szek meleg�re.

�s te vagy az Anyamad�r,
�s �n vagyok pelyhes fi�k�d,
A csupa-vaks�g, a csupa-moh�s�g,
Aki mindig m�shova v�gyik,
Akit h�v minden f�lhom�ly.
�s botorul �s elb�zottan
Kisz�llok bizakodva, b�tran
Nap-nap ut�n. �s te ut�nam
S�rva n�zel �s gonds�jtottan.

�s �n nyugalmat nem tal�lok
Sehol a v�gtelen vil�gon,
Mert ott s�r bennem, b�rhol j�rok,
Agg�d�, f�j� csipog�sod
H�vogat�, s�r� zen�je.
�s mindenhonnan visszav�gyom
Szerelmes Sz�ved meleg�re.

Te vagy a Sziklasz�l,
Melyen a f�szkem �p�l,
Amely az apr� dombok t�meg�b�l
Messze-magasra sz�kken
�s mag�ban,
Egy-�ri�s-mag�ban �ll.
�s r�pke sz�rnyam, f�rge l�bam
Ak�rhov� visz engemet,
Csak k�r�tted keringhetek,
�s nem lehet t�vozni t�led
S nem l�tni t�ged nem lehet.

Bej�rhatom a r�g halott id�ket,
�s lelkem messze j�vend�kbe
sz�llhat:
Nem lehet vissza nem k�v�nni
Amaz egyetlen Sziklasz�lat.

Te vagy a Hegy,
�s a hegyet nem lehet t�lrep�lni,
Te vagy a V�lgy,
�s a v�lgyb�l nem lehet kirep�lni.
Te vagy a L�g,
�s a leget nem lehet �trep�lni.
Te vagy a F�ld,
�s a f�ldr�l nem lehet f�lrep�lni.
�s Te vagy a Hat�r:
Csak tebenned lehet rep�lni:
Itt nem lehet �s nem szabad,
Csak sz�pen, csendesen meg�lni
�s �nekelni �s �r�lni.
Mert Te vagy minden:
a szirt �s a f�szek
S a szerelmes anyamad�r.  

 



Ter�z anya:

Az �let himnusza

Az �let egyetlen - ez�rt vedd komolyan!
Az �let sz�p - csod�ld meg!
Az �let boldogs�g - �zleld!
Az �let �lom - tedd val�s�gg�!
Az �let kih�v�s - fogadd el!
Az �let k�teless�g - teljes�tsd!
Az �let j�t�k - j�tszd!
Az �let vagyon - haszn�ld fel!
Az �let szeretet - add �t magad!
Az �let titok - fejtsd meg!
Az �let �g�ret - teljes�tsd!
Az �let szomor�s�g - gy�zd le!
Az �let dal - �nekeld!
Az �let k�zdelem - harcold meg!
Az �let kaland - v�llald!
Az �let jutalom - �rdemeld ki!
Az �let �let - �ljed!

 

 Uram, olyan vagyok, mint egy kavics.
Add, hogy olyan legyek, mint egy kal�cs!

(Tolsztoj)