Valentin napja: Február 14
 

Csak férfi és nő van, a kettő együtt az ember."

" Állj mellém, fogd a kezem, ha sírnék, töröld meg szemem. Ha szólnék, ints nyugalomra kérlek, hinnem kell csak, hogy bármi megtörténhet."

Számos történet kering a Valentin nap eredetéről.
Ha egy picit utánanézünk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy már két-három történetet is elolvastunk, de hogy melyik a leghitelesebb, azt nehéz lenne kideríteni. Íme egy kis ízelítő a Valentin nap eredetéről, s hogy melyik a valódi, azt döntse el ki-ki a maga tetszése szerint.
Az egyik leginkább elterjedt történet szerint Valentin II. Claudius császár idején, a keresztényüldöztetéskor élt.
Egy idő után a császár, keresztény hite miatt s, mert megtagadta a pogány istenek imádását, börtönbe vetette, majd i.sz. 269. vagy 270. február 14-én kivégeztette.

• Azonban amitől ünneppé lett e dátum, annak oka valószínűleg egy vak leány, aki az egyik börtönőr gyermeke volt abban a börtönben, ahol Valentin sínylődött. Mikor a pap megtudta, hogy a lány vak, imájával segített, hogy az visszanyerje látását. Ám feltehető, hogy a Valentin nap még ettől sem alakult volna ki, s vált volna kultusszá. Az egésznek a lényege s a gyökere egyetlen cédulában volt, amit Valentin küldött a lánynak, mielőtt kivégezték volna. Nem voltak nagy szavak e lapon csak egyetlen mondat: „a Te Valentinod.”
• Egy másik hiedelem szerint nem is volt semmiféle vak lány a történetben. Valentint egyszerűen a keresztény hite miatt bebörtönözték, s míg a halálára várt, barátainak, ismerőseinek cédulákat küldött, amit a következő sorokkal látott el:
• „Szeretlek benneteket!”
• „Ne felejtsétek el Valentint!”
• De az is meglehet, hogy Valentin pap Claudius törvényének ellenszegülve, mely ideiglenesen megtiltotta a házasságkötést, párokat adott össze, s e miatt végezték ki.
• Sőt, néhány könyvben arról is számot adnak, hogy talán nem is egy, hanem kettő, esetleg három Valentin is volt, s az ő történetükből lett legenda.
• Nos, a számos históriában egy valami azért közös. Maga a történet legyen bármelyik is, Rómához kötődik, s itt kell megemlíteni egy sokadik lehetséges eredtet. Ebben a városban is, mint Itáliában szinte mindenütt nagyon szerették az emberek a mulatozást s erre minden lehetséges alkalmat meg is ragadtak, így még a kisebb ünnepeket is megtartották. Egy ilyen kisebb örömnap volt Lupercakia ünnepe február 15-én, mely Luperca istennőről kapta a nevét, ki az erdők, mezők, tüzek istenének volt a hitvese. Ekkor az emberek a város dombjának a lábánál találkoztak, áldozatot mutattak be és a szíjjakkal, melyeket az áldozati kecske bőréből hasítottak a férfiak, megcsapkodták a közelükben lévő lányokat. Természetesen ez még nem minden. Egy faládába összegyűjtötték a lányok neveit, melyeket fiatal, nőtlen férfiak húztak ki. Így tudtak a fiatalok egymással megismerkedni, s ha végül szerelem lett a dologból, a következő év ünnepén össze is házasodhattak. Ez is lehetséges történet a szerelmesek napjának kialakulására, de e történet kapcsán bárki joggal kérdezheti, hogy akkor miért mégis Valentin nap, hiszen itt egy istennőről, Lupercaról van szó. A válasz igen egyszerű. A kereszténység terjedésekor Celasius pápa elrendelte, hogy Luperca ünnep helyett Szent Valentinra emlékezzenek egy nappal korábban, február 14-én, melyet hamar el is fogadtak az emberek.

Valentin napi gondolatok nagyoktól

József Attila:

Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."
(Goethe)

 "A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain."
(Victor Hugo)

"Ahol nincs te, ott nincs én se."
(Ingmar Bergman)

"A szívnek vannak érvei, melyekkel az ész nem tud mit kezdeni..." 

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
Mint napsugár, ha villan a tetőn,
Holott borongós már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

 (Ezt pedig ajánlom szeretettel a férjemnek)

Kosztolányi Dezső:
Feleségemnek...

Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
ő adja nékem a lélegzetet."

 "De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek. Egy ember elég. S nem igaz az sem, hogy nem találkoztál ezzel az emberrel. Csak éppen ideges voltál, vagy türelmetlen és mohó, s odább mentél. Mert ember vagy, s mert ilyen az emberi szív." Márai Sándor