Azért írok…..

Azért írok, mert a pillanat meg fog és fogva tart,

S látom, amint a kabátom ott lóg dermedten egy faágon.

S azért is, mert hiszem, hogy van tudás, értelem és szerelem.

Írok, mert fáj, hogy vele sírhatok, aki ott sír, egy dobozban, Irakban.

Aki alig három éves, és akit anyja ép most örökre elhagyott.

Mert látom, amint gyűlöl a másik,

Alig tíz évesen, embert is ölt benne a félelem.

Bosszúból vagy csak vágyból?

Óh, mond Istenem!

Ki tudja mért, de fáj nekem,

Hogy nem nevet és játszik,

Hogy fegyvert fog, mert az anyja hiányzik.

Hogy éhes, fél és reszket!

Hogy semmit sem ért, de győzött rajta a gyűlölet.

Azért írok, mert látom, véres lett a fogason a kabátom.

Hogy embernek ember farkasa,

Mert kínja van, sosem hallgatták meg.

Gyűlöl, mert csak gyűlölet veszi körül.

Azért írok, mert félek,

Hogy soha, soha nem ismerhetik meg az igaz szerelmet.

Csak azt, mit gyűlölet táplál,

Halálban élni, kegyetlenül,

Éhezni, reszketni, nem tudva másként,

Csak embertelenül.

Azért írok, mert fáj, fáj nagyon

Hogy nincs egy kéz, mely megsimogat egy gyöngyöző homlokot.

Hogy lelkükből kihalt a szeretet,

De én nem látok mást,

Csak szemükben a csillogó könnyeket.