Az �jszaka s�t�tj�ben szeretett v�rosunk.
1879-et �runk, emberek �llnak a g�takon!
A Tisza, mely megannyi embernek kenyere.
Sz�lesen terpeszkedve, morogva fenyeget.

Hull�mai egyre magasabban verdesik a partot.
Csak be ne szak�tsa, csak be ne szak�tsa!
Emberek lelk�ben egyre csak ez kong.

A Tisza meg medr�nek m�ly�ben,
Birtokolni v�gyik a v�rost eg�szen!
Azt�n megt�rt�nik, sok-sok ember k�ra.
�tezer h�zb�l, h�romsz�z ha marad �llva!

�gy �rad sz�jjel, mintha mindig medre volna.
Nem n�zve lelkeket csak sodorja, sodorja.
A Tisza gy�z�tt, ki�lltj�k a sz�jak.
Semmi sem maradt meg, temetve a v�ros!

London, Br�sszel, P�rizs, Moszkva seg�ts�ggel.
�j h�zak �p�lnek Tisza �rter�ben.
Sorba telnek �vek, a v�ros eg�sz lett.
A Tisza nem v�mszed�je emberek lelk�nek.

Egyetemek ny�lnak, klinik�k sorj�znak.
Tisz�nak medr�hez oly k�zel �llnak.
Magas falak v�dik, mint megannyi v�rak.
A Tisza meg mosolyog, �jra megpr�b�llak!

Az id� meg telve, �gy majd sz�z �v m�lva
Tisz�nak habjai emelkednek �jra.
A v�rosban nincsen egyetlen egy l�lek,
Ki ne menne partj�ra, fejet hajtva v�sznek!

A habok csak n�nek, csak nem �rnek az �gig?
Kilenc m�ter magasban �rj�t�en r�miszt!
Ki az ki seg�t, hisz itt van minden k�znek b�re.
1970-ben harang kong a v�szre.

Dermedt a v�ros, p�r centit k�m�lve
A Tisza kegyelm�b�l megt�r a medr�be.
Most �l�k a partj�n, eml�km� t�v�ben.
A foly� meg csordog�l alattunk a m�lyben.

Csak ne k�v�nd v�rosunk �jra �s eg�szen!

Megjegyz�s: 2004. m�rcius 12.