�ssze�rt a tekintet�k. Mindketten, mint akit valami csintalans�gon kaptak, gyorsan m�sfel� n�ztek. Na, mit mondtam, kezdte az egyik bels� hang. �h, igen ez is m�k�dik. Vajon, � most mit tudhat. Mi az, amit megfigyelt. M�r megint ezek a furcsa p�rbesz�dek �nmagaddal, mi a fen�t t�r�dsz ezzel. Nem mindegy. Te is ezt csin�lod. Akkor meg mit vagy meglep�dve azon, ha m�s is  ezzel a k�v�ncsis�ggal van meg�ldva. Lopva vissza tekintett. A fiatalember most hosszasan kifel� n�zett a s�t�tbe. Gondolkodott. L�tszott, hogy m�lyen elfoglalt a gondolataiban. Na l�tod, semmi sem t�rt�nt. Most pedig volt id� kicsit megn�zni �t. V�kony testalkat, olyan sz�zhetven centi magas, kicsit kreolos b�r. Enyh�n hull�mos haj. A szeme, most n�zett bele �s m�r nem eml�kszik r�. Barna, m�ly barna lehet. Most visszan�zett r�. �jra �ssze�rt tekintet�k. Val�ban az volt, m�ly barna. Halv�ny mosoly futott v�gig az arc�n, mint aki azt mondja; erre volt�l k�v�ncsi, nem?! �h, igen, val�ban. K�sz�n�m. Mindketten mosollyal az arcukon fordultak el.

            Anna arra gondolt, hogy mennyire m�k�dik ez a ment�lis kommunik�ci�, csak valami okn�l fogva nem erre figyelnek az emberek. Milyen egyszer� lenne az �let, ha sokkal, de sokkal t�bbet foglalkozn�nak ezzel, ha olyasmire figyeln�nek, �s olyan dolgokat fejleszten�nek magunkban, ami sokkal, de sokkal k�zelebb vinne �ket egym�shoz. Ami k�pess� tenn� az embereket arra, hogy val�ban az emberi �rt�ket tisztelhetn�nk egym�sban. Azt a val�s�got, amit mindannyian birtokolnak. A l�t�ket, az eredet�ket. Ha nem azzal �ln�nk egym�st, hogy kinek mire telik. Hogy ki, milyen k�pzett, milyen poz�ci�t, �s hol t�lt be. Hogy ki mennyit keres, �s miket engedhet meg mag�nak. Nemr�g olvasta valahol, hogy a boldogs�g nem az, ha b�rmit amit  megszerz�nk; birtoklunk, hanem az, ha mindent szabadon �tenged�nk �nmagunkon. Ha mindent elfogadunk, �s mindent elereszt�nk. Ha hagyjuk, hogy mindennek csak szeml�l�je legy�nk. M�g �nmagunknak is. Hiszen az �let�nk is csak egy folyamat r�sze, s csak bizonyos ideig birtokoljuk. A test�nk, a form�nk a  l�tez�sben olyan, mint a ruh�ink a szekr�nyben. Most �ppen ezt viselj�k. �n most az Anna ruh�mban vagyok. Esz�be jutott, mennyire nem �gy gondolkodott sok�ig. Jobban mondva mennyire bez�rta mag�t, mert birtokolni akarta �nmag�t. Csak Anna akart lenni. Azt�n valami v�letlennek hitt esem�ny kez�be adott egy k�nyvet, ami Buddh�r�l sz�lt. Arr�l, hogy � hogyan gy�zte le �nmag�t, s ez�ltal hogyan v�lt szabadd�. Ezt a szabads�got v�gyta, ez ind�totta el azon a bels� �ton, amin most is j�r. K�s�bb filmet is l�tott err�l, ami a k�pekben val� l�t�s�ban seg�tette. Azt is meg�rtette, hogy mindenik embernek a maga �tj�t kell j�rnia. Nincs k�t egyforma �t, de v�gtelen sok lehet�s�g van egym�st seg�teni abban, hogy mindenki megtal�lja a saj�tj�t. A saj�t �t pedig nem k�ls�, hanem egy bels� folyamat. Olyasmi, amit egyed�l kell v�gigj�rnunk. Rengeteg seg�ts�get kapunk, de ennek felismer�se, csak a saj�t bels� utunk v�llal�s�val kezd�dhet el. Gyermekk�nt sokszor �rezte �gy, hogy minden, ami k�r�l�tte van, �lesen elhat�rol�dik �s m�gis vele egy�tt �l, mozog, l�legzik. Minden; m�g az �lettelennek titul�lt dolgok is. A h�romajt�s szekr�ny a szob�ban, az asztal a sz�k, a k�pek a falon. A fal, s ahogyan v�gig sim�totta, mindig �gy �rezte, hogy csak meg kellene k�rnie, �s a fal befogadn�, �tereszten� a kez�t. Egyszer azt j�tszott�k a hugival egy este, hogy le-fel ugr�ltak az �gyon, a k�lyha k�r�l, s hogy a szenes v�d�r egy fekete kutya, ami el�l el kell futni. Egy - k�t k�r ut�n, a v�d�r m�r a maga val�s�g�ban �t is v�ltozott egy bodri puliv�, aki ugatva kergette a l�nyokat. Annyira val�s�goss� v�lt, hogy egy id� ut�n m�r s�rva szaladtak any�hoz, hogy kergesse el a kuty�t. Gyermeki k�pzel�d�s, mondt�k. Anya megnyugtatta �ket, de Anna ezt a „k�pzel�d�st”  sok�ig nem feledte. Ma m�r tudja, hogy amit megteremt�nk a gondolatainkkal, att�l, hogy nem v�lik val�s�gg� r�gt�n,  m�g val�s�g lehet. A telefonra, a rep�l�re, a sz�m�t�g�pre gondolt, amik ma m�r val�s�gosak �s egyre term�szetesebben haszn�latosak.  A nagyi jutott esz�be, vagyis az az esem�ny, ami �lesen ott van az elm�j�ben. A csal�d r�di�t v�s�rolt �s este ott �ltek mind a r�di� k�r�l, �s azt hallgatt�k nagy �lvezettel, mert egy sz�nh�zi k�zvet�t�s volt. Sz�net lett, nagyi fel�llt �s azt mondta: „Tudj�tok nemsok�ra azt is kital�lj�k, hogy ne csak hallgassuk, hanem n�zhess�k is”. Milyen igaza volt;  10-15 �v m�lva m�r n�lunk is ott ragyogott a tv k�perny�je; n�zhett�k is mi van a nagyvil�gban!

            A busz meg�llt. Feln�zett. A fiatalember elindult az ajt� fel�. Miel�tt lesz�llt m�g visszan�zett Ann�ra. Kicsit meglend�tette a kez�t, mintha azt mondan�, „Viszl�t, m�g tal�lkozunk!”.  Ann�nak nem volt ideje a viszonz�sra, de ahogy kin�zett az ablakon megl�tta az arc�t, olyannak l�tta, mintha m�r az id�k kezdet�t�l ismern�. S az az �rz�se t�madt, � egy �zenethordoz� egy m�sik dimenzi�b�l. K�ts�g nem f�r hozz�, hogy m�g tal�lkozni fognak. Ebben teljesen biztos volt, de m�r arra volt k�v�ncsi vajon mi�rt! Milyen �zenet j�n, �s azzal mit kell majd kezdenie.

……………folyt. k�v……………