L�tlak, amint sz�lesen, csendben, medredb�l kil�pve nyaldosod a k�vezetet.
Ott is, ahol m�skor nevetve, k�nnyed�n az emberek �lnek a l�pcs�fokokon, b�val bajjal nem t�r�dv�n.

Most sz�tt�rod medredet, elfoglalva minden �l�helyet.
Hogy �szre vegy�k az emberek, id�nk�nt n�lad nagyobb senki nem lehet.
S hogy figyelmeztess csendben, figyeljenek a m�lyben vesz�lyek �rv�nylenek.

L�tlak, amint szaladsz fel�m, t�tov�n meg-meg �llva.
Bugd�csolva s nevetve k�nnyed�n, esve-kelve az �let kezdet�n.
Pr�b�lva l�pteket, k�v�ncsian, f�rt�s sz�szke hajjal, szemben a f�nynek k�k eg�n.

L�tlak, amint napod sugarain�l egy templom szeglet�n,
Feny�fa �gait bojhozva j�ssz �jra fel�m.
Form�kat bontva vir�gok sz�nein.
S amint a f�knak megt�lt�d �gait, apr� pici kis r�gyeket sz�rva rajtuk szerte sz�t.

L�tlak, amint p�rban, k�ben a padon �lve, mint egym�shoz �r�kk� tartoz�k, mint h� szerelmesek egykoron, n�znek a semmibe, re�d v�rva a mindenen t�l.

Mellett�k, egyed�l egy serd�l� l�nyka, k�nyvvel a kez�ben, v�rva a csod�ra.
K�nyvedben, mint nyitotts�god neved�rt, mint b�lcselked� �reg kis papok ott �lnek a lapok.
Benn�k a bet�k, mint rengeteg erd�nek f�i �s vir�gai,
S k�z�tt�k, ahogy a semmiben, a te v�get nem �r� szereteted pergetik a l�tet sz�ntelen.

L�tlak, amint �r�m sz�mlapj�t bet�zve rovod a perceket.
Tik-tak, tik-tak mosolyogsz sz�ntelen.
Egy dalt d�dolva �r�kk�n �r�kk�, hogy az id� v�gtelen.

L�tlak, amint a v�ros f�l�tt, cik�zva, j�tszva egy mad�rka r�pt�ben hajtod, kergeted a szabads�got.
A sz�l sz�rny�n a l�gben fenn, s amint megpihensz
egy-egy �gon vagy itt lenn a k�vezeten.

L�tlak, amint a h�tam m�g�tt, narancsos sz�nbe burkol�dzva, lebuksz a horizonton, oly k�nnyed�n.
Amint s�god fel�m, most pihenni kell, s holnap
�jra j�ssz fel�nk, foly�ban, v�zben, sz�lben, csendes ki�llt�ssal, hogy
ez az, aminek �rja �r�kre a mi�nk.