Az es�, mint ezernyi meg ezernyi t�sz�r�s v�gott az arc�ba. �sszeh�zta mag�n a kab�tot. K�nny� kis sz�vetkab�t, nem ilyen zord id�re tervezett. �tballagott a m�sik meg�ll�ba a k�zvetlen j�rathoz. Mindenki igyekezett. Senki nem �r�lt az es�nek, a hidegnek meg v�gk�ppen nem! A meg�ll�ban alig voltak rajta k�v�l. Megn�zte az id�t. M�g �t perc mire a busz ide�r. Nem szeretet v�rni. Mindig valami elfoglalts�got keresett, hogy el�sse az id�t. Most valahogy nehezen ment. „F�ldv�r fel� f�l�ton” – m�r csap�dott is el� a tudat�b�l, hiszem most megint igaz is, hiszen ott �ll f�l �ton hazafel�. A dal szerz�je jutott esz�be, meg az a balatoni ny�r, amit akkor egy�tt t�lt�tt a hugival F�reden. Micsoda kalandos �t volt! Anya elengedte �ket, akkor el�sz�r �s egyed�l. Anna akkor m�r h�sz�ves volt. R�b�zt�k a hugit is. Nekik kellett megszervezni az utat �s azt is hov� mennek. F�red mellett d�nt�ttek. Pesten meg�lltak �s megl�togatt�k a nagyb�ty�t, aki seg�tett m�snap a d�lib�l elindulni. � kicsit mer�sznek �rezte ezt a d�nt�st, �s nem �rtette a n�v�r�t, mi�rt engedte el �ket, de ez m�r mell�kes volt. Anna magabiztosan indult az �tnak. Pedig m�g nem volt sz�ll�suk. Azt az �rkez�s ut�n kellett m�g elint�zni. Valamikor kora d�lut�n �rkeztek meg F�redre. Gyorsan kerestek egy „Ibusz Irod�t”, ahol sz�ll�shelyet int�ztek. Gyorsan �s minden gond n�lk�l siker�lt. Hugi m�r nagyon f�radt volt �s az inzulinj�t is hamarosan bekellett adni, hogy ne legyen probl�ma. K�nnyen megtal�lt�k a helyet, ahov� ir�ny�tott�k. Akkoriban is, mint most is, mag�nh�zakn�l mindig voltak kiad� szob�k. Az �v�k j�val fentebb volt a v�zt�l, busszal kellett el�rni azt. A h�zin�ni nagyon kedvesen fogadta �ket. Egy r�gi kis paraszth�z volt, egy id�sebb h�zasp�rral. Kicsit eml�keztette �ket a sz�l�i h�zra, �s a nagysz�l�kre. Gyors kipakol�s, inzulin a huginak, �tkez�s �s m�r mehettek is a v�zhez, amit m�r nagyon de nagyon szerettek volna l�tni. H�tra mentek az udvari �p�letbe, hogy megk�rdezz�k Marika n�nit, hov� tegy�k a kulcsot vagy elvihetik-e magukkal. � �ppen az esti vacsora k�sz�t�s�vel volt elfoglalva a kiskonyh�ban. A kulcsot vihett�k magukkal. Kifel� menet �szrevett�k a sok sz�p vir�got a kertben, �s mint otthon, megk�rdezt�k szedhetnek-e egy-egy sz�lat a pomp�zatosabbn�l pomp�zatosabb r�zs�kb�l. A v�lasz igen, �gy hugi egy v�r�set, Anna meg egy s�rga r�zs�t t�z�tt a haj�ba. Boldogok voltak �s �nfeledtek a szabads�gt�l, �s szinte futva �rt�k el a Balatont. Leny�g�zte �ket a v�z. Pedig nem volt ismeretlen, hiszen mindig foly� mellett �ltek. Ismer�s volt a Maros �s a Tisza is. Mindkett�t szerett�k. Hozz� tartoztak a mindennapi �let�kh�z. De a Balaton k�ks�ge, a szabads�g, a fiatals�g ……………….mosolygott boldogan ezen az �rz�sen. A busz be�llt a meg�ll�ba. Felsz�llt. H�tra ment a legv�g�be. Meg�llt a h�ts� ablakn�l. K�r�l sem n�zett, mint m�skor. A lelk�ben oly t�vol volt megint. A Balatonn�l, hugival �s a ny�rral. A m�ltban, amit most megint idevar�zsolt mag�nak ebbe a zord, hideg �s es�s novemberbe. Vajon hiba-e, ha ezzel foglalatoskodik?! Nem �rezte annak, hiszen az eml�k oly kedves �s oly val�s�gos m�g most is. A hugi kacaja visszhangzott a f�l�be, ahogyan sorolta mit �s hogyan szeretne az elk�vetkezend� napokban. Ma m�r tudja, mi�rt volt neki mindig minden olyan s�rg�s �s elengedhetetlen. Az utols� k�p �szott be, amire ez volt �rva : �lt h�sz �vet. �sszeszorult a torka, �s k�nnyek sz�ktek a szem�be. A f�l�ben pedig ott zsongott-bongott a hangja: Anna ugye elviszel? Szeretn�k elmenni haj�k�zni, �s �tmenni a m�sik partra. Szeretn�k mindent l�tni amit csak lehet. A strandot, a s�t�nyt, a boltokat, ahol ugye veszel nekem valamit! Anna mindent meg�g�rt, -  amit csak lehet, hugi – most is l�tta maga el�tt Id�t! Kerek, dundi kis mosolyg�s arc�t �s azt a vibr�l�, ragyog� tekintetet, ahogyan mindig r�n�zett k�rlel�n! Ugye megteszed?! Anna mindent megtett, mint aki �szt�n�sen �rzi, hogy meg kell tennie, m�g akkor is, ha ez sz�m�ra h�tr�nyt jelent. Sokszor �s sokat l�tta h�g�t k�m�ban, g�rcs�kben r�ngat�zva! �s soha sem tudta neki azt mondani: NEM. Sokat volt r�b�zva, hiszen any��k mindig �jszaka dolgoztak. Neki kellett kor�n megtanulnia milyen is az, ha valaki �letvesz�lyben van. Hogyan �s mikor kell inzulint adni �s mikor van az, ha �ppen a cukrosnak cukrot kell nyomni a sz�j�ba. Amikor kider�lt Ida betegs�ge, az eg�sz v�rosban � volt egyed�l ilyen bajban. Az orvosoknak is m�g �j �s nehezen kezelhet� gondot jelentett. Nyolc �vesen kezd�dtek n�la a t�netek �s tizenkett� lett mire kider�lt miben szenved. �s val�ban igaz, sokat szenvedett. De most itt mosolyog a lelk�ben ’72 nyar�b�l. Itt csacsog, itt d�nny�g, mint szorgos kis m�hecske. �s Anna hagyta, hogy �jra mag�val ragadj�k a m�lt eml�kei.

A Balatont�l visszafel� azon egyezkedtek, hogy elmenjenek-e Csopakra, ahhoz a fi�hoz, akit a vonaton ismertek meg, s aki megmondta a c�m�t is. A d�nt�s egy�rtelm� volt mindkett�j�k sz�m�ra,  �s m�r gurultak is a c�l fel�. Term�szetesen nem tal�lt�k m�r �t sem a sz�ll�shely�n, �gy elindultak vissza F�redre. A busz az orruk el�tt ment el. �gy ott �lltak az �t ment�n, v�rakoz�n. Anna kicsit feljebb ment a domb oldal�ra. Egy k�nek t�maszkodott, �s valami keser�en �des hangulat ker�tette hatalm�ba. Egy dallamot d�dolgatott: „Lovamat k�t�ttem, piros almaf�hoz. Magamat k�t�ttem gy�nge Viol�hoz. Lovamat eloldom, mikor a nap fel kell, de t�led Viol�m, csak a hal�l old el”. Nem tudta megmagyar�zni, mi�rt, mi okb�l lett szomor�. Akkor nem volt senki, aki megmondhatta volna, hogy ez lesz az utols� igazi ny�r, amit egy�tt t�lthet hugival.  Akkor �, m�g ott �llt a buszmeg�ll�ban �s leste , hogy j�n-e m�r, j�n-e m�r!

Hirtelen egy piros Opel �llt be a meg�ll�ba. Hugival p�r sz�t v�ltottak. � oda szaladt Ann�hoz: „Azt mondja ez a sr�c, ha gondoljuk �tvisz benn�nket F�redre.” Anna nem v�laszolt, csak intett, hogy nem! Hugi vissza szaladt a sr�choz. Megint p�r sz�t v�ltottak. Majd vissza Ann�hoz. „Azt k�rdezi j�ssz-e? Ann�t az �rz�s, az a megmagyar�zhatatlan �rz�s �s szomor�s�g k�t�tte le, ami megsz�llta. Csak r�zta a fej�t, hogy nem; �s lassan, csillog�n egy k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arc�n. A sr�c m�g v�rt p�r m�sodpercet, majd kisz�lt: „ha nem j�n itt hagyom”, majd nagy g�zzal, m�rgesen tov�bb hajtott. Anna pedig tov�bb d�dolta: „Lovamat eloldom, mikor a nap fel kell, de t�led Viol�m, csak a hal�l old el”.

Hugi csapott, v�gott a d�ht�l: -„Olyan h�lye vagy. Tudod ki volt ez, aki el akart vinni benn�nket? � a B. J�nos. Te pedig itt makacskodsz, meg k�reted magad! – De be�llt a busz is, �s nem volt se id�, se alkalom a tov�bbi civakod�sra. Anna csak j�val k�s�bb �rtette meg, mi is t�rt�nt ott a meg�ll�ban, amikor m�r nem �lt a hugi, �s ott visszhangzott a lelk�ben az a d�lut�n „F�ldv�r fel� f�l �ton”

...........folyt. k�v...............