Hamar �s nagyon k�zkedvelt� v�lt mindenki sz�m�ra ez a dal. Anna is kedvelte, �s soha senkinek nem besz�lt arr�l, hogy az a d�lut�n ott p�r percre egy h�rmas tal�lkoz�si pont volt. Egy dimenzi�s kapu, ami mindh�rmuk sz�m�ra nyitott �s z�rt v�laszthat� kapukat. K�s�bb, amikor tudatoss� v�lt sz�m�ra ennek felismer�se, sokat t�prengett azon, vajon mi�rt nem �rtette ezt akkor egyik�j�k sem. Mint k�s�bb kider�lt, mindh�rmuknak lez�rult valami az �let�ben. Kinek az, hogy dimenzi�t v�ltott, kinek – kinek pedig; valakinek az elveszt�se, aki nagyon fontos volt, vagy �ppen egy id�szaknak, egy korszaknak a lez�r�sa. Mindenki ment a maga �tj�n. S mindenkinek lett valami igaz�n fontos �s jelent�s�gteljes az �let�ben. Szinte k�rbe aj�nd�kozt�k egym�st egy megmagyar�zhatatlan �s jelent�s�gteljesen fontos felismer�ssel, m�g akkor is, ha ez nem volt eg�szen tudatos. A busz f�kezett, m�g egy meg�ll� �s le kell sz�llnia. Egy pillanatra m�g visszal�pett a m�ltba, de csak annyira, hogy eltegye gondolatait egy rekeszbe, hogy k�s�bb b�rmikor �jra le tudja h�vni ezt az eml�ket. Jelzett, hogy fent ne maradjon. F�k, ajt�csap�d�s, lesz�llt.  Olyan �rz�se volt megint, mintha a m�ltb�l a jelenbe l�pne. Az es� m�r nem csapkodott olyan er�sen. �ppen hogy csak szemerk�lt. �t h�zra laknak a meg�ll�t�l. K�r�ln�zett. K�r�l�tte minden ragyogott. Mintha valaki teljesen tiszt�ra mosta volna a t�jat. M�g a leveg� is friss volt �s es�szag�. A lelke m�r otthon volt, mint aki elhagyta a test�t, �s el�re szalad, mint egy kisgyerek. Otthon meleg van. Be lett gy�jtva a kemenc�be is. Nagyon szeretet itt lakni, b�r m�g csak p�r �ve, hogy idek�lt�ztek. A k�rny�k nyugodt, �s ahogyan � h�vta, emberl�pt�k�. Nincs az a rohan�s �s p�rg�s, mint a v�rosban. Ink�bb olyan kis v�rosias. Olyan, mint a sz�l�v�rosa. Amikor tiszta az �g, olyan f�nyesek �s �lesek az �gen a csillagok, mintha fel lehetne ny�lni �rt�k. A csillagokra gondolt, amelyek most is ott ragyognak, csak �ppen van egy gomolyg� s�t�t es�s felh� �g �s f�ld k�z�tt. Az arc�ig emelte jobb kez�t �s ujjait megzongor�ztatta, �gy �dv�z�lve az �gi csillagokat. Kicsit �ssz�bb h�zta a kab�tot. A hideg, az hideg, m�g ha p�r l�p�sre is van a h�zt�l. November, a harmadik ember h�nap. Mindj�rt itt a kar�csony �s � megint egy �vvel �regebb lesz.  B�r soha nem �rdekelt�k az �vek. H�gi jutott megint esz�be egy �nnepi vacsora asztaln�l, amikor is nagyot s�hajtva kijelentette. - De j� az Ann�nak, hogy � m�r tizennyolc �ves. �s amikor elj�tt az a v�rva v�rt id� hugi r�sz�re, Anna nagyot s�hajtva az �nnepi vacsor�n�l kijelentette:  - De j�, hogy a hugi m�g csak tizennyolc �ves!  Mekkor�t kacagott ezen mindenki. �s micsoda nagy aj�nd�k volt ez a huginak; � m�r tizennyolc �ves. Bel�pett a kapun, p�r l�p�s az udvaron, majd  az el�szob�ba l�pve l�tta, hogy esti elfoglalts�g�ba van mindenki mer�lve. Any�sk�ja a konyh�ban vacsor�zik. A p�rja a tv el�tt a h�reket n�zi, - Mi �js�g a nagyvil�gban? -. Zoli fia pedig szaladt le el�be az emeleti l�pcs�n. - Anya, anya megn�zz�k egy�tt az esti filmet?- tudod azt a buny�sat. Anna b�lintott, hiszen tudta, hogy nem a film a l�nyeg, hiszen Zoli fia mindig a tv-n�z�s k�zben mes�li el, mi is foglalkoztatja �ppen. Mi t�rt�n napk�zben, mi lesz holnap, mi az, amit legink�bb szeretne. �s mivel k�zelgett a kar�csony, mi is lehetne m�s; mit szeretne igaz�n. Anya eml�ke villant be, �s a gyerekkori kar�csonyok el�tti k�sz�l�d�sek. Anya is mindig megbesz�lte vel�k, mi is lehet az, ami belef�r az egym�s meglepet�s�be. Anna is �gy tett. K�l�n „�sszeesk�v�st” szervezett egy-egy csal�dtag meglepet�s aj�nd�k�nak kif�rk�sz�s�re. Most is, mint annyiszor, csak apr�s�gokra telt. De Zoli fia, mint minden gyerek tudta, hogyha elmondja mit is szeretne, azt anya �gyis kiszor�tja valahogy. Mindig sok �tlete volt. J� lenne ez is, meg az is.  - Cip� kellene, meg j� lenne egy er�s�t� is, na �s nem �rtana kicser�lni a sz�m�t�g�p monitorj�t sem.  Nagy hangfalak is j�l j�nn�nek,  dvd-n tal�n a „Gy�r�k ura”.  Annyi minden k�ne anya -.  Anya pedig megsimogatta a kis fej�t. -  J�l van, - tudod valami biztosan lesz. – �s Zoli fia m�r tudta, hogy egy valami biztos meg is lesz. Vacsora, forr� tea, forr� f�rd�, �s m�r mehet is a buny�s mese eleje, hiszen Zoli fia, �t-t�z perc ut�n m�r �gy is alszik, mint a tej. Ilyenkor mindig csak az volt a rossz, amikor �t kellett vinni a saj�t hely�re. De mint minden gyerek, az � fia is ig�nyt tartott egyfajta anyai biztons�gra. Zoli fia pedig t�bbsz�r�sen, hiszen olyan lelki s�r�l�sekkel k�szk�d�tt, melyeket egy feln�ttnek is komoly feladat lek�zdeni, nemhogy egy tizenegy �ves gyereknek. H�rom �ve �l k�z�tt�k, de olyan m�r sz�m�ra, mintha � sz�lte volna a vil�gra. A b�tya, Gyuszi jutott esz�be, aki k�t�vesen ker�lt be a csal�dba. Hol a mama, hol az anya nevelte, �s Ann�nak mennyire f�jt, amikor kider�lt, hogy bent is �s kint is �rzi mag�t. Valahogy mindig egyfajta bizonytalans�gban. Pedig � volt a csal�d Gyuszik�ja. Anna pedig mindig a v�delm�re kelt, ha nem volt egyet�rt�s ez �gyben, a csal�dban. �gy ahogyan anya is. Hisz nem a gyerek tehet arr�l, hogy eldobta a saj�t csal�dja. Zolira n�zett, aki m�r az igazak �lm�t alussza. Kikapcsolta a tv-t, el� a k�nyv; Coelho: Alkimist�ja. Nem el�sz�r olvasta, de mindig tal�lt benne valamit, ami seg�ts�g�l szolg�lt megfejteni �nmag�t. Ki is � val�j�ban, mi is az � saj�t t�rt�nete �s hogyan is haszn�lja „urimot” �s „tummimot”; vagyis �let�ben a b�lcsek k�v�t, az igeneket �s a nemeket. A v�laszokat az �let kih�v�saira, hogy megval�s�tsa �nmag�t, egy saj�t mag�ra szabott szem�lyes t�rt�netben. Hogy mindig megtal�lja azokat, akik �szinte odaad�ssal k�szek arra, hogy �tseg�ts�k �t saj�t korl�tainak megl�t�s�ban �s felsz�mol�s�ban. S hogy megtal�lja a sorok k�z�tt a sz�m�ra adott jeleket, a kimondhatatlant, a megval�s�thatatlant, amit mindig megval�s�that, m�g akkor is, ha ebben csak kev�s hite van. �s mindig k�sz volt arra, hogy odaadja a juhokat, v�gyait, �lmait fizets�gk�ppen a jelek�rt, melyek megtal�l�sa maga a beteljesed�s…     …………..folyt. k�v……………………..