Jelek, melyek mindig �s mindenkor ott vannak. Igaz sokszor nem l�tjuk meg �ket. Anna is �gy �rezte, hiszen a sz�m�ra fontos jelz�seket nagyon sokszor csak ut�lag �rtette meg. Az �rt�s nagyszer� dolog. Olyan mintha mag��v� tenn� azt, amit �ppen meg�rt. Az ember azt hiszi, hogy mindent megtanulhat az iskol�ban, hiszen az�rt j�r oda. Pedig az �rt�s, az igazi tanul�s egy �letre sz�l. Minden pillanatban meg�rthet�nk valamit, ami �ppen akkor vel�nk t�rt�nik. Az iskolai tanul�s egyfajta alap, de nem minden. M�rpedig tanulni csak azt �rdemes, amit magunk�v� tudunk tenni. Amit hasznos�tani tudunk. Ez�rt is mondt�k neki mindig: „Magadnak tanulsz �s nem m�snak”. Anna nem szeretett iskol�ba j�rni. Mindig azt �rezte, hatalmat gyakorolnak felette. Sokszor t�bbet tanult meg abb�l, amit megfigyelt k�rnyezet�ben. Tal�n ez�rt is �rezte mindig �gy, hogy a k�rnyezet sok mindent meghat�roz. Meghat�rozza mindazt, ami �ppen akkor vagy. Furcsa szerzet az ember. Mindig beilleszkedik a k�rnyezet�be, ami meghat�rozza a gondolatait, a cselekedeteit. Tal�n pont ez az oka annak is, hogy �lre ker�lt az evol�ci�s l�ncolaton. Mindent meg akar tudni k�rnyezet�r�l, ugyanakkor mindig meg is v�ltoztatja azt. Vajon mi az ember igazi c�lja? A jelekre gondolt, tal�n m�g �lm�ban is. Hiszen ha a jeleket el�re meg tudja fejteni, van es�lye �nmag�n kereszt�l mindent meg�rteni. M�ly �lomba zuhant, szinte �rezte, amint elmer�l a semmiben.

Reggel frissen �bredt. Automatikus mozdulatokkal k�sz�l�d�tt. Munk�ba kell menni. Mindenki rohant tette a dolg�t. � is. Kil�pve az utc�ra hideg sz�l f�jta meg az arc�t. A meg�ll�ban ismer�s arcok. Mindenki itt van, aki a  f�lnyolcassal szokott j�rni. A busz k�sett, szok�sos m�don az ut�bbi id�ben. Mindenki morgott, hiszen id�re ment. R�ad�sul m�g soromp�t is kaptak. Neki nyolcra kellett be�rnie, ami most �gy azt jelenti 5-10 percet k�sik. Nem szokott probl�ma lenni, mivel rugalmasan kezelt�k a munkaidej�t. A munka elv�gz�se volt a l�nyeg. Anna igyekezett is mindig mindent a lehet� leggyorsabban �s a lehet� legpontosabban elv�gezni.  Egy k�nyvel� irod�n dolgozott, ahol a szort�roz�sokat, r�gz�t�seket �s a post�z�st kellett elint�znie. Volt, amikor nagyon �sszegy�lt a munka, �s volt, amikor kev�sb�. Mellette takar�t�sokat v�llalt, hogy legyen lehet�s�ge n�mileg szapor�tani a csal�d bev�tel�t. Nagyon kedvelte a f�n�k�t, akivel munkak�zben, amikor az engedte, j�kat tudtak besz�lgetni. H�rom gy�ny�r� kis gyermeke volt, akik �gy j�ttek sorba, mint az orgonas�pok. A gyerekek csod�latos teremtm�nyek, tiszt�k, �szint�k. �s rengeteget lehet t�l�k tanulni. Mindig azt mondj�k, �s mindig azt  csin�lj�k,  ami �pp a leg�szint�bb kifejez�se l�tez�s�knek. Teljes m�rt�kben a jelennek �lnek. Mi feln�ttek m�r megt�rt�nk,  �s nagyon kem�nyen manipul�ljuk egym�st �s k�rnyezet�nk. Olyan korl�tokat �ll�tottunk fel magunk �s embert�rsaink sz�m�ra, melyek szinte egym�s �s �nmagunk ellehetetlen�t�s�re szolg�l. �s mi ezt h�vjuk civiliz�ci�nak. Elv�rjuk, hogy toler�nsak legy�nk egym�s ir�nt, k�rnyezet�nk ir�nt, de adott helyzetekben, saj�t �rdek�nk figyelembe v�telekor, pont mi vagyunk azok, akik ezt megszegj�k.  Mindig tal�lunk magyar�zatot arra, hogy �ppen akkor mi az oka annak, hogy m�st cseleksz�nk, mint amit mondunk. Mindig kiv�telezett helyzet a saj�t �rdek. �s mindig van ments�g�nk, hiszen mindenki ezt teszi. Ilyen a vil�g mondogatjuk, �s sz�pen be�llunk a sorba. Lelkiismeret�nk pedig el van hallgattatva, olykor temetve, m�lyen �s rem�nytelen�l v�rva arra, hogy egyszer csak v�ltozik valami. Valami, ami jobb� �s szebb� teszi a vil�got k�r�l�tt�nk. Pedig minden csak rajtunk m�lik. Csak azon, hogy k�pesek vagyunk-e mi magunk v�ltoztatni �nmagunkon. V�ltoztatni �s megval�s�tani k�z�s �lmunkat, mindenki sz�m�ra paradicsomm� v�ltoztatva a f�ldet a szeretet erej�vel, egym�s megbecs�l�s�vel, vagy hagyjuk, hogy felfaljon benn�nket a civiliz�ci�nak nevezett g�pezet, melyet mi magunk m�k�dtet�nk �nmagunk ellen.

Anna sokat gondolkodott ezen. Sokat �s m�lyen mag�ba fordulva. N�ha elkeser�tette mindez. Tal�n ez�rt is �r�lt a felfedezett jeleknek, melyek mindig k�nnyeket csaltak szem�be. Nagyanyja �s �desanyja mindig azt mondt�k – Tudod a k�nnyek olyanok, mint az igazgy�ngy�k. M�lyen,  a lelk�nk legm�ly�n sz�letnek,  �s amikor felsz�nre ker�lnek,  a leg�rt�kesebbek  lesznek, mert meg�rt�nk valamit �nmagunkr�l,  �nmagunkb�l. Meg�rtj�k, hogy csod�latos l�nyek vagyunk, hogy l�tez�s�nk egyetlen tiszta pillanata mindenn�l t�bbet �r, hogy puszta l�t�nk, az hogy itt vagyunk, l�tez�nk, �l�nk, maga a mindens�g. Meg�rtj�k, hogy k�r�l�tt�nk minden �l�, l�tez�, hogy mindent meg kell becs�ln�nk, hiszen a r�sz�nk. Ugyan az a l�telem�k, ugyan az, az �rt�k�k.  A n�v�nyek, a f�k, az �llatok, a l�gk�r, ami k�r�l vesz minket, mind-mind a mi l�tez�s�nk szerves r�sze. �s egyben mi az � r�sz�k is vagyunk.  Ez az egys�g�nk t�rv�nyszer�s�ge. S a  k�nny, ami felsz�nre ker�l lelk�nk m�ly�r�l, a meg�rt�s �ltal, �nmagunk megbecs�l�se. S ha �nmagunk becs�lj�k, mindent megtudunk  becs�lni, csak jussunk el ide. -  Anya mindig tudta �reztetni ennek fontoss�g�t, s nem csak azzal, hogy �rthet�en besz�lt, hanem azzal is, hogy �gy is �lt. Egyszer�en, tiszt�n �s csak szeretetben. Mindennek tudott �r�lni, m�g a szenved�snek is, mert jutalma mindig az volt, hogy k�nnyei �ltal v�ltak igazgy�ngy�kk�. �s micsoda nagy �r�m volt, amikor egy�tt volt a csal�d, �s egym�st becs�lve k�nnyed�n, kacajok k�z�tt j�tt a meg�rt�s, s patakzott a k�nny mindenki szem�b�l. Egym�son, egym�s�rt nevetve. S az,  az az �rz�s, ami azzal j�tt, az volt a legnagyobb kincs, a felbecs�lhetetlen, a megfoghatatlan, amit egyszer�en csak �gy neveztek: szeretet k�nnye.

.............Folyt. k�v..................