Az �rz�s, ami felkavarodott termetes k�nnycseppet csalt a szem�be. �vatosan t�r�lte le, szinte egyben megmaradt az ujj�n. Hosszan eln�zte ezt a csillog� igazgy�ngy�t, ami ott imbolygott el�tte. Csepp, egyetlen csepp a mindens�g asztal�r�l, ami most itt t�kr�zi azt. M�rhetetlen messzes�gb�l egyszer csak itt van, itt van veled, s benne van minden, minden hi�nytalanul.

A troli meg�llt, lesz�llt. �jra vissza a jelenbe. Most �ppen a troli ajtaj�n �t. Bel�pett a ny�zsg� g�piesen mozg� vil�gba. Vajon melyik lehet az igazi? A babszem jutott esz�be, amit egy dokumentumfilmben l�tott. A t�rt�net arr�l sz�lt, hogy egy k�ls� megfigyel�, egy f�ld�n k�v�li l�ny, k�zel mer�szkedve a k�k bolyg�hoz, megfigyelte  fentr�l, az itt foly� mozg�st, az itt foly� �letet, amint �ppen egy nagyv�rosban elindult reggel az �let. Az emberek, �s a mozg�sban l�v� t�rgyak, egy idegen szem�vel n�zve, olyanok lehetnek, mint a babszemek, amelyek, sz�m�ra megmagyar�zhatatlan �temben, �jra �s �jra ism�tlik ugyan azt. Innen lentr�l n�zve pedig, piros, s�rga �s z�ld sz�n� l�mp�k, korl�tok a rend fenntart�sa �rdek�ben. Mikor, ki mit l�phet. �llj, t�relem, mehetsz. Egy g�p �ltal vez�relt, g�pies mozg�s. S vajon a benne szerepl�k, akik mindezt kiszolg�lj�k, mit �reznek, �ppen akkor bels� vil�gukban, mit �lnek �t? -  Vajon elz�rtam a g�zcsapot, - meglocsoltam-e a vir�gokat, - meg kellett volna neki mondani ,-  b�r m�r v�ge lenne,-  itt hagyott a szem�t, mit gondol ez mag�r�l,-  ma h�sz emberrel kell megbesz�lnem, hogy el�rjem azt a szintet,-  r� kell hogy vegyem, el kell hogy j�jj�n velem, -  a gyerek tan�rj�hoz is be kell menjek,-  rohannom kell haza,  holnap reggel utazom �s m�g nincs semmi  becsomagolva,-  a .k…a anyj�t, mit k�pzel mag�r�l,-  stb, stb………Egy-egy babszem…….ezek is g�pies mozg�sok, csak gondolatoknak nevezz�k �ket. �s ez lenne a jelen, a jelenben val� akt�v r�szv�tel? �s est�re kider�l: hogy elz�rtam, - hogy meglocsoltam, . �s most mondom el neki, hogy v�gk�ppen v�ge, -  hogy �sszecsomagolt �s v�gleg itt hagyott, mert azt gondolta mag�r�l, jobbat �rdemel, - csak tizen�t emberrel tudtam megbesz�lni, s annak is fele �rdektelen, -  nem tudtam r�venni, mert m�sok az elk�pzel�sei, - elj�n velem, ha az � elk�pzel�seit k�vetem, - a tan�r bejelentette, hogy h�lye a gyerekem, mert semmi, de semmi nem �rdekli, fegyelmezetlen az �r�kon, nem tanulja meg a feladatokat, �lland�an zavarja az �r�t, -   k�t �r�s k�s�ssel �rtem haza, �s megint �jszak�ba torkollik a becsomagolni val�,  - a k…a �letbe, mikor lesz m�r ennek v�ge?! �s �r�lj�k, �r�lj�k napr�l, napra �nmagunk, mik�zben sz�pen lassan elmegy�nk az �let sz�ps�ge mellett. M�r nagyon hossz� ideje nem csod�ljuk meg a felkel� napot, a lenyugv�r�l nem is besz�lve. Nem tart b�v�let�ben a madarak csicserg�se, nem nyugtat meg benn�nket a csend. M�vir�gokkal vessz�k k�rbe magunk, �s elfelejtj�k sz�pen, lassan �s biztosan az illatot. Egyre fejlettebb�, fejlettebb� nevelj�k ezt a mechanikus vil�got, egyre jobban �s jobban bele illesztve �nmagunk. Recseg�nk, ropogunk. Egyre t�bben �s t�bben kiesnek, elt�rnek, s mi �jakat illeszt�nk hely�be. G�pies robotokk� fejlesztve �nmagunk. K�zben elfelejt�nk egym�sra mosolyogni, egym�s szem�be n�zni �s megcsod�lni a m�sikat. Elfelejt�nk embers�get tanulni az embert�l. Szeretni, tisztelni a k�rnyezet�nk.

K�zben el�rte a munkahely�t, bel�pett az ajt�n, elkezd�d�tt a napi robot,  �s m�r ugyanaz a l�ncszem lett, mint b�rki m�s, kiszolg�lta a feladatot. Nem t�r�d�tt �nmag�val, gondolataival, csak �gette a l�ngot, azt a l�ngot, ami felperzselte percr�l-percre a pillanatot. G�pies jelenben, g�piesen fel�p�tett feladatot.

D�lut�nra rengeteg energi�t el�getett. Nagyon elf�radt. Most m�r kicsit felengedhet. Laz�that. Bolt, bev�s�rl�s �s m�r rep�lhet is a sz�n haza. �gy h�vta lelk�t; sz�n, melyre fel�ltethette �rz�seit, gondolatait. S amin ez a sz�n siklott, szinte �szott, h�feh�r volt, csillog� �s ragyogott, mint a gy�m�nt, s ez a hite volt. Az a hit, ami mindig meggy�zte arr�l, hogy j� �ton j�r. Hogy b�rmi �s b�rki is akad�lyokat �ll�that el�, � mindig letudja legy�zi azt. Mert ez a sz�n otthon van itt, �s j�l ismeri az utat. A hazavezet�t, az �tjelz�t, a m�rhetetlent, a megbocs�jt�t, az egyetlen �s melegsz�v� szeretetet. S ez a szeretet mindig anya k�pe volt. Any��, aki sohasem k�vetelt, aki sohasem v�rt el semmit, aki mindig, mindenhol ott volt, vele volt. Akit�l mindig csak kapott. Aki meg�rt� volt, halk �s meleg. Akit�l mindig mindent megkaphatott. Nem r�gt�n, nem azonnal, de mindig. Aki nemcsak anya volt, hanem ha kellet bar�tn�, testv�r, sorst�r. Mindig az, akire sz�ks�g volt. Nem tiltott semmit�l, de mindig elmondta, ha �gy teszel ez lehet bel�le, ha �gy teszel akkor pedig ez. �s mindig mell� tette, te d�ntesz �s neked kell v�llalnod a k�vetkezm�nyeket. Te hozod l�tre azt, hogy mi fog k�vetkezni, s mindezt azzal, hogy hogyan d�ntesz. Rajtad �ll vagy bukik, mi hogyan siker�l. Nem okolhatsz �s nem v�dolhatsz senkit �s semmit �nmagadon k�v�l. �s ez �leted minden pillanat�ra igaz. �gy alak�tod a sorsodat.

………….folyt.k�v...........