Anna egy alkalommal feltette magának a kérdést: Mi a fontosabb az, ami rajta kívül a világ, vagy az, amit belsőleg, érzésein át él meg?!  Valahol azt olvasta egyszer, hogy mindenre ott van a válasz bennünk. „ Ismerd meg önmagad és megtudod ki vagy.” Önismeret, de hogy, hogyan ismerheti meg magát az ember, mit kell tennie ahhoz, hogy pontosan tudja ki is ő valójában. No meg mire jó az önismeret? Az hogy kicsoda: minden ember kapásból tudja a választ. Én én vagyok; X. Y.; emberi lény a föld bolygóról. Elsoroljuk a felmenőket, a lemenőket, az iskolákat, a diplomákat, a sikereket, a kudarcokat, az autót, a házat, a havi fixet, a nyaralást, a barátokat, az ellenségeket – de nem beszélünk arról, ami legbelsőnkben zajlik. Nem beszélünk arról, amit érzünk. Csak rohanunk, hajtjuk az életet. És egyszer csak azt vesszük észre elszállt, már lassan vége. Az érzéseire gondolt, azokra a vágyaira, amelyekben jól érzete magát. Szerette a csendet, ami nem is csend, mert abban lehet csak igazán meghallani az élet fontos dolgait. Szeretett behúzódni egy csendes kis sarokba és figyelni mi minden történik körülötte. Ahogyan elsuhan egy apróka szellő, ahogyan figurákat rajzol az árnyék, ahogyan röpdösnek a madarak egyik ágról a másikra. Ahogyan fodrokba szövődnek a felhők, ahogyan megjelenik egy-egy repülő a magasban. És este, amint egymás után fedezi fel a csillagokat. Hallja a tücsök zenéjét, ahogyan egyik fa jóéjszakát kíván a másiknak, ahogyan a légáramlatok elmesélik a napot. Ahogyan elbúcsúzik a fény az árnyéktól. Ez mind- mind sokkal jobban érdekelte. A legszebb dolog az életben szemlélőnek lenni. Látni a világot olyannak amilyen. Minél több dolog válik ismerté számodra annál boldogabb és annál bölcsebb leszel. Elbűvölte a napsütés, az eső és a hóesés. A régi öregekre gondolt, akik még  a másnapi időjárást is meg tudták jósolni, mert minden apróságra, jelre odafigyeltek. Ma már a gépekre hagyatkozunk és nem saját magunk megfigyeléseire.

Hirtelen belévágott, hogy még van teendője, hiszen meg kell állnia a városban és egy-két helyen meg kell nézni mi is kerüljön majd a fenyőfa alá. Időben jött megint a figyelmeztetés. Leszállt a troliról és belevágott a nyüzsgő embertömegbe. Más is gondolt már a meglepetésekre. Sokan tették ugyanazt mint ő. A kirakatok már régóta ünneplőben vannak és csalogatják az emberek szemét. De neki nem lehetett sok a vágya, hiszen nagyon szerényre szabhatta a keretet. A párja már régóta munkanélküli, neki kell helytállnia, nincs más bevétele a családnak. Gyerekkora óta ismerte ezt az érzést, ami hatalmába kerített. Kevésből is meglesz minden csak jól kell beosztani. A lényeg, hogy a gyereknek meg legyen az amire vágyik és biztosan kerül egy jó könyv a párjának is, de ott van anyóskája rá is gondolnia kell. Bár őt nem igazán kedvelte és ilyenkor mindig lelkiismeret furdalása volt, mert arra gondolt, hogy nem lenne szabad így éreznie. De annyira magának való, és annyira önzőnek ismerte meg, hogy bármennyire is fájt ez az érzés ellenszenvét nem tudta legyőzni. Néha az volt az érzése, hogy Isten azért adta mellé, hogy mindig lássa milyen nem szeretne lenni. Néha sajnálta, mert arra gondolt, hogy nem kaphatott sok szeretetet, ha ennyire nem tud bánni vele. Mindig mindenben magát helyezte előtérbe. Annának rossz volt mert ő sohasem ezt látta otthon. Náluk mindig mindenkinek volt egy jó szava, ha más nem a másikhoz. Anyóskája pedig mindent és mindenkit kritizált. Bár mindig megjegyezte, hogy őtt ez nem érdekli és mindenki azt csinál amit akar, de sohasem állta ki, hogy ne legyen egy csípős és nagyon negatív megjegyzése bármit is tapasztalt maga körül. Néha azt érzete, mintha megállt volna egy óvodás szintjén, hiszen a gyerekek szokták örökké bizonygatni, hogy miről mit gondolnak. Egy mosoly suhant az arcára – áh ezek a gondolatok is negatívak, hiszen a gyerekek csodálatos lények, azoktól tanulni lehet – de tudnak nagyon gonoszkodók is lenni, de ők még ártatlanok. Lehet hogy anyóskája is megmaradt ez a gonoszkodó, csintalan kis gyerek, aki volt.-

Elhesegette a gondolatot és belépet a csillogó, villogó díszekkel kirakott bolt ajtaján, hogy megnézze, mi az, amit pénztárcája is kibír,  és lelkében is meglesz az, hogy öröme legyen otthon az ő szívéhez közelieknek.

 ………… folyt. köv ................