El�sz�r is megn�zte, hogy milyen k�nyv �jdons�gokkal van tele a bolt. A p�rja mindenn�l t�bbre becs�lte a k�nyveket. Azok k�z�l is azokat, amelyek t�rt�nelmi vonatkoz�s�ak vagy �ppen a magyars�g t�rt�net�r�l sz�lnak. Most nem tal�lt ilyet. Tov�bb ment �s n�zel�d�tt, mit �s mennyi�rt. A k�n�lat igaz�n nagy volt ruh�zatb�l, j�t�kokb�l, m�szaki cikkekb�l. Ezek mindig �gy vannak, hiszen most lehet igaz�n sok olyan dolgot eladni, ami eg�sz �vben kev�sb� fogy.

Megn�zte a cd-ket is, a dvd-ket is. Mindenb�l van, most m�r csak azt kell tudnia mib�l �s mennyit tud f�lre tenni.

S ahogyan ott z�tyk�l�d�tt a t�megben a r�gi kar�csonyok jutottak az esz�be. Azok, amelyekben mindig k�sve �s rohanva ment aj�nd�kokat v�s�rolni, mert sokat dolgozott m�r akkor is. Reggelt�l k�s� estig �s szinte �gy esett be z�r�sok el�tt a boltokba. Pr�b�lt mindig mindenkinek meglepet�st okozni. Persze ez nem mindig siker�lt. De egyszer �gy alakult a dolog, hogy tisztess�gesen kitehetett mag��rt �s minden kis vagyon�t a csal�dra k�lt�tte. Hugira, any�ra, ap�ra �s mindenkinek tudott venni egy-egy igaz�n meleg pulcsit. Nagy �r�mmel csomagolgatta be �s izgatottan v�rta mit fognak sz�lni.

Ahogyan elj�tt v�rva v�rt este alig v�rta a percet, hogy l�thassa mit fognak sz�lni. Mindenki nagy izgalommal vette birtokba aj�nd�k�t, mindenki� �ppen j� lett. �r�ltek neki. Teljesen el voltak ragadtatva. Olyan melegg� �s olyan feledhetetlenn� siker�lt, hogy �vek m�lva is mindig emlegett�k. Anya azt mondta – Tudod, ha rajtam van, olyan mintha mindig te �leln�l �ppen �t- k�nnyek sz�ktek Anna szem�be. K�s�bb amikor m�r f�rjn�l volt, megtanult k�tni �s egy alkalommal meglepet�sk�nt k�t�tt egy gyapj� pul�vert a p�rj�nak. �s amikor �tadta, ugyanazt mondta, mint amit anya mondott. M�g ma is meg van, igaz kiss� kopott �llapotban de m�g mindig tele melegs�ggel.

N�zel�d�s k�zben any�sk�ja villant be. Neki vajon mi legyen a meglepet�s? � m�r tudta mit fognak kapni! A fi�k egy-egy papucsot neki pedig egy csoki j�r. Mindig ezt kapt�k m�r �vek �ta. N�ha el�fordult, hogy kaptak mell� esetleg egy �veg bort r�ad�sk�nt. Nem is f�jt neki, hanem a mell� adott sz�veg, mely szerint olyan szeg�ny nyugd�jas, hogy nem telik t�bbre. B�r soha ne mondta volna, hiszen �gy Ann�nak mindig az volt az �rz�se hogy m�g ezt is sajn�lja. Pedig ahol lehetett mindig kitett mag��rt. Amit lehetett mindent megteremtett, de mindig az volt a v�ge, hogy nem kellett volna. Sz�vb�l tette, amit tett, de visszafel� valahogy mindig m�sk�nt s�lt el. Soha nem �rezte, hogy elfogadta volna. B�rmit tett, mindig volt mindenre valami megjegyz�se. Ezt nem �gy szokt�k, ezt nem �gy kell csin�lni! Ha kicsit jobban telt dolgokra �s felpakolva ment haza. - Mi az kisl�ny, r�d szakadt a bank? - ha vett mag�nak valami sz�ks�gleti dolgot, vagy �ppen telt annyira, hogy egy-egy p�l�t vagy cip�t vett mag�nak – Minek ez, tele a szekr�ny, nincs m�g el�g kacat benne. A fel�t m�r kilehetne �rus�tani. - N�ha majd bele �r�lt, hogy semmit nem csin�lhatott meg an�lk�l, hogy ne lett volna ott valami cs�p�s kis megjegyz�s. Most ami�ta egy�tt �lnek �rtette meg, hogy mi�rt olyan a p�rja. Neh�z gyerekkora lehetett ilyen megjegyz�sek mellett. �s azt is meg�rtette, hogy mi�rt van az, hogy id�nk�nt a p�rja sem �ll ki sz� n�lk�l dolgokat, amikor jobb lenne hallgatni! Volt kit�l megtanulni. N�ha szokta is mondani neki; most �ppen olyan vagy, mint �desany�d! Igaz a p�rja m�r sokat „javult” ezen a t�ren!

                                   ….......folyt......k�v..........