A p�rja. A nagy mack�. Aki telis-tele van melegs�ggel, szeretettel. Akit � igaz�n, �s nagyon szeret. Halv�ny mosoly suhant az arc�ra, amint a p�rja ir�nt �rzett �rzelmek teljesen hatalmukba ker�tett�k. Kicsit tal�n el is pirult, mert v�gigvillant az agy�n, hogy ez m�r nem a nagy �s mindent els�pr� szerelem, ami megismerked�s�k �s h�zass�guk elej�n uralta kapcsolatukat, hanem az egy�v� tartoz�s �rz�se, az, amiv� a szerelem alakult �t az �vek sor�n. Azz� a szeretett�, amit az �t�lt �vek eml�kei t�kr�znek. A meghitt �r�k �s percek, a meg�lhet�s�rt, az el�bbre jut�s�rt val� k�szk�d�sek, a nevet�sek, a s�r�sok, az id�nk�nti kisebb-nagyobb veszeked�sek a f�lre�rtetts�gek miatt. De b�rmi t�rt�nt is, soha nem aludtak el �gy, hogy haraggal gondoljanak a m�sikra. Mindig volt egy sz�, egy jelz�s a m�siknak, ami �rdemben jelezte „pr�b�llak meg�rteni”. Igaz a nagy szerelem kialakul�sa k�zben egy dolgot �szint�n meg�g�rtek egym�snak; b�rmit hoz is az �let egy dologban mindig tartj�k magukat ahhoz, amit �szintes�gnek h�vnak. �gy azt�n b�rmit hozott is az �let, mindig megtal�lt�k a megold�sokat. Ha nem maradt m�s, h�t mindig ott volt egy �szinte vallom�s; most �ppen ezt gondolom �s ezt �rzem. Anna n�ha azt �rezte, az � tal�lkoz�suk valami olyasmir�l sz�l, amit csak �k, �s csak �gy ketten tudnak igaz�n megoldani �s v�ghezvinni. Feladatuk van egym�s�rt val� meg�rt�sben, felel�ss�gben, �s a sz�kebb kis k�rnyezet�kben �l�kkel egyar�nt. A csal�d mint �sszetart� er�, a csal�d mint biztons�g, a csal�d mint mintak�p, a csal�d, mint a szeretet egyetlen olyan megnyilv�nul�sa, ami �nzetlen. Tal�n �ppen ez f�jt �s ez zavarta a legjobban any�sk�ja viselked�s�ben, amikor azon kapta, hogy mennyire mag�nak val�, amikor is v�letlen�l az elk�sz�lt eb�d mellett, megtal�lta a legfinomabb falatokat eldugva a s�t�ben. Vagy amikor a kamr�ban tal�lt r� azokra az elrejtett falatokra, amiket nagyon neh�z lett volna megmagyar�zni mi�rt is ker�ltek oda. Sokszor �rezte mag�t k�nosan, amikor v�gig kellett hallgatnia, naponta t�bbsz�r is, „hogy egy a kuck� a konyh�ba”! Vagyis, hogy mindenki egy csal�dba tartozik. Csak �ppen az nem volt nyilv�nval� �s l�that�, hogy k�l�n kis kuck� is l�tezik. Tal�n nehezebb id�kre gondolva. Ki tudja, tal�n ezt tanulta meg �s nem tud v�ltani. Tal�n leragadt egy nagyon rossz szok�s mellett, vagy egyszer�en csak az �nz�s, a magamnak val� vagyok, �rz�se ker�tette hatalm�ba, amit�l nem tud, �s nem is akar elszakadni. Anya jutott esz�be, aki teljesen az ellenkez�je volt. Amit csak lehetett mindent oda adott a csal�d t�bbi tagj�nak, m�g akkor is, ha a v�g�n neki semmi sem maradt. Anna is ezt k�vette, neki is fontosabb volt a m�sik �s csak ut�na gondolt �nmag�ra. Valahogy sohasem b�nta meg, mert valami megmagyar�zhatatlan, valami k�l�n�s v�letlen folyt�n, amikor �gy �rezte semmi sem maradt, a k�vetkez� percben szinte mindennek, amit csak adni tudott, a t�bbsz�r�s�t kapta vissza. Olyasmi volt ez, mintha megsokszorozta volna mindazt amit adott. Hitt is ebben, tudta, hogy amit a legnehezebben ad oda, �nmag�t, �nmaga �ltal k�pviselt szeretet�t, azt mindig megsokszorozhatja. Ez a szeretet ereje, ez az, amit soha semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem szabad sajn�lni senkit�l. �s hogy ez az adott szitu�ci�ban, az adott helyzetben miben nyilv�nul meg, teljesen mell�kes. Lehet, hogy pont egy falat keny�rben, ami az utols� falat a sz�dba. Lehet hogy egy j� sz�, vagy figyelmess�g a m�sik ir�nt. Lehet egy mosoly, egy gesztus, vagy meg�rt�s a m�sik ember ir�nt, egy �rz�s kifejez�se, hogy r�szv�ttel vagy a m�sik ember ir�nt. De ezeket hi�ba v�rta, hi�ba szerette volna felfedezni any�s�ban. E helyett mindig csak az eg� megnyilv�nul�sait tal�lta. �lland� k�rd�sekben, hol volt�l, hov� m�sz, mi�rt, hogyan, ezt ne �gy, ezt ne �gy tedd. Ha letett valamit, az k�t m�sodperc m�lva m�r nem ott volt, hanem ott, ahol any�sk�ja szerint a helye van. Nem �ltethetett el egy sz�l vir�got a kertben, mert ki kellett k�rnie a v�lem�ny�t, hogy hova teheti. Soha semmit nem j�l csin�lt, mert azt nem �gy tanulta meg ahogyan azt az any�sk�ja. Ha meglocsolta a vir�gokat, akkor azt �ppen nem kellett volna, ha nem locsolta meg, akkor meg �ppen meg kellett volna. Ha f�z�tt valamit, azt sohasem �gy szokt�k, ha nem f�z�tt akkor meg soha nincs semmi az asztalon. „Mi lenne veletek, ha �n nem lenn�k?”. Sz�val mindig mindenben a m�nusz, soha egy dics�ret, egy biztat�s, egy j� sz�. Csak �s kiz�r�lag az � esze szerinti �let az egyetlen egy, ami helyes, ami j�rhat�, ami elfogadhat�. Sz�m�ra. De Anna nem akart �s nem is tudott �gy �lni. � Anna, saj�t �rz�sekkel, saj�t gondolatokkal, saj�t megold�sokkal. � nem megfelelni k�v�nt, hanem �lni. �lni a saj�t �let�t �s nem az any�s��t. Szerette volna elfogadni �t emberk�nt, de nem a csal�d zsarnokak�nt.

...............Folyt.k�v..............