M�r alig v�rta az est�t. Tudta, hogy �rte fognak j�nni. V�rta �ket. Meg�g�rt�k, hogy munka ut�n ott lesznek. Ki�lt h�t t�r�k�l�sben az ablakba �s n�zte a kaput. M�r egy �r�ja ott �lhetett, amikorra m�r teljesen bes�t�tedett. Egyszer csak megvillant a f�ny a feh�r aut� oldal�n. Megj�ttek, itt vannak. Nem mozdult, v�rt. H�tha nem is �k, lehet hogy megint csak egy csal�d�s. Kicsit elford�totta fej�t a m�lt fel�. Ami nagyon-nagyon f�jdalmasan �g m�g lelk�ben. Az elhagyatotts�g, az eldobotts�g �rz�se. Nem, nem hagyta mag�t. A kapuhoz szegezte �jra tekintet�t. Ott �lltak. Szem�ben megcsillant a f�ny. Elj�ttek, m�gis csak elj�ttek, ahogyan �g�rt�k.

- Nyomj�tok meg a kapu melletti gombot! - kiab�lt le – Akkor kiny�lik az ajt�.

Lem�szott az ablakp�rk�ny�r�l �s m�r rohant is el�b�k a l�pcs�n. Valami �des-keserny�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. Olyan ez, mint amikor a j� �s a rossz keveredik. �r�m �s b�nat is. Nem �rtette, de most nem ez volt a fontos. Itt vannak, ez a l�nyeg.

- Olyan j�, hogy j�ttetek, megmutatom az �gyamat. - Bevezette �ket egy folyos� v�gi szob�ba. H�rman birtokolt�k azt. Mindenkinek meg volt a maga �gya �s polca. A szoba v�gtelen�l szeg�nyeske, szinte �resen t�tongott. Mintha minden b�tordarab azt mes�lte volna el „Sz�ll�vend�geink vannak csak, ideig, �r�ig. Sokf�le t�rt�net lapul az eml�keinkben.” A kiv�lasztottukra n�ztek, nekik meg � lett a fontos. El�vett�k a kisaut�t, meg a ban�nt. Robi szeme felvillant.

-L�tod milyen j� kis aut� – sz�lt oda a szoba sark�ban megb�v� fi�nak. - K�rsz ban�nt Sany�? - Sany� nem k�rt, csak irigykedve n�zte Robi �r�m�t. Lassan elhaladt mellett�k, kiment a folyos�ra a t�bbiek k�z�.

Robi pakol�szni kezdett holmiai k�z�tt. Megmutatta az iskolat�sk�t, a polc�t, amin egy-k�t k�nyv h�nykol�dott. Grimm �s Andersen mes�k. Ahogyan j�tt-ment szinte sug�rzott bel�le – m�r nem sok�ig kell itt lenni.

- Holnap is j�tt�k megl�togatni, vagy m�r holnap veletek is mehetn�k?!

- J�v�nk, de m�g holnap val�sz�n�leg itt kell m�g aludnod, de igyeksz�nk min�l hamarabb elint�zni mindent, hogy magunkkal vihess�nk.

- Az j� lenne nagyon.

- Tudod, meg�g�rt�k, h�t �gy is lesz.

Neh�z volt az aznapi elv�l�s. Robin l�tszott a verg�d�s, a k�ny�rg�s, szinte f�jt, hogy ott kellett hagyni. K�nnyeikkel k�szk�dve hagyt�k �t ott.

M�snap m�r alig v�rt�k az az esti tal�lkoz�st. Robi egyenesen r�p�lt lefel� a l�pcs�n. Alig v�rta, hogy elmondhassa a nagy h�rt.

- Tudj�tok m�r, holnap lesz a t�rgyal�som! - �sszen�ztek

- Milyen t�rgyal�sod?

- H�t, hogy mehessek hozz�tok – n�zett r�juk �rtetlen�l. Szem�ben k�rd�s, lelk�ben f�lelem.

- Nektek nem sz�ltak m�g?!

- Nek�nk m�g nem, de ha �gy van ahogyan mondod, holnap itt lesz�nk �rted!

M�snap megvolt a t�rgyal�s. Elrendez�dtek a pap�rok is. Robi pedig r�pd�s�tt a boldogs�gt�l. V�gre megint szabad vagyok! Mehetek �s lesz megint egy otthonom! Boldogan �lt be a feh�r aut�ba. M�r nem gondolt a bent elt�lt�tt id�kre, a f�jdalmakra, a keserves k�nnyekre, csak a j�v�re. El�rte amit annyira akart, amire annyira v�gyott, vissza kaphatta az �nfeledt boldogs�got.