N�ha �t lenn�k, �t…

mely �tsz�vi a v�gtelent,

s h�l�t sz�ve sz�veden

elveszne szemeiden.

N�ha �t lenn�k, �t…

mely sohase mondja,

nincs tov�bb,

hisz megtal�lja mindig

az �t merre visz tov�bb…

N�ha �t lenn�k, harmatos

f�sz�lakba �lt�ztetett,

vagy selymesen poros.

N�ha �t lenn�k, �t…

ahogy kanyarg�san, lassan

egy dombtet�re baktatok;

s a f�k k�z�tt a napsug�r

j�tszik, mint f�nyorgona,

szell�k mozgatta lombok k�z�tt.

N�ha �t lenn�k, �ttalan utakon,

komor �szi est�n, �rny�kk�dbe

burkol�dz� v�rfalakon.

N�ha �t lenn�k, �t…

h�lepte t�jakon,

s dideregve meg�lln�k,

z�rgetve egy ablakon.

N�ha �t lenn�k, �t…

mely kertedbe visz,

s a kis kertkapun �t,

r�zs�k szeg�lyezte

lugasodhoz vezet, majd

k�t karod �t�lelve,

liliomok k�z�tt v�gre megpihen.

N�ha �t lenn�k, �t…

ahogy megyek veled,

mosolyodban kis tavacska v�r,

melynek t�kr�t

bolyhozza a napsug�r.

N�ha �t lenn�k, �t…

ami egy barlangba visz, s

a szikl�kba v�jt rajzokon,

�letre kel, �zenve a m�lt.

N�ha �t lenn�k, elveszett;

s csillagok ny�jthatn�nak csak

seg�t� jobb kezet,

hisz bar�tom m�r csak �gy lehet.

N�ha �t lenn�k, �t…

S szemeiden �t,

megl�thatn� t�kr�ben v�gleg,

az �t is, �nmag�t.

Szeged, 2004. 12. 15.